Csak legenda a legtöbb öngyilkossággal kapcsolatos sztereotípia

Meglepő, de igaz, hogy az öngyilkosság gyakoribb, mint a gyilkosság. A sztereotípia szerint a férfiak és a nők különböző, előre megjósolható módokon követnek el öngyilkosságot, amely kultúránként sem tér el; a nők gyakrabban próbálnak meg öngyilkosságot elkövetni, mint a férfiak, ám ritkábban halnak meg - ám a közhidelemmel ellentétben az öngyilkossággal foglalkozó gondolatokat nem lehet ilyen egyszerű modellel magyarázni.

"A kultúra meghatározza az öngyilkossági tendenciákat és azt is, hogy az emberek hogyan tekintenek az öngyilkosságra. A férfiak nem feltétlenül halnak bele gyakrabban az öngyilkosságba, vagyis ez egy változtatható tényező - ez azt jelenti, hogy egy adott csoport öngyilkossági jellemzőinek feltárásával csökkenthető az öngyilkosságok száma. Ehhez azonban figyelembe kell venni az adott kultúrát és a viselkedést is" - állítja Silvia S. Canetto, a Colorado Állami Egyetem kutatója.

Hogyan látjuk az öngyilkosságot?

Bár a nemekkel kapcsolatos öngyilkossági sztereotípiák igen elterjedtek, mégsem érvényesek mindenhol. Kínában például több nő követ el sikeres öngyilkosságot mint férfi, miközben Finnországban és Írországban az arány körülbelül egyenlő.

Az öngyilkosság megítélése is kultúránként eltérő lehet. A legtöbb iparosodott országban saját magunk ellen elkövetett erőszaknak tekintik, míg például Pápua Új-Guineában a Lusi törzsbe tartozó özvegyeket a férfi rokonság rituálisan öli meg - arra hivatkozva, hogy az özvegy nem akar gyermekei terhére lenni.

Egyes országokban, például az Egyesült Államokban és Kanadában az öngyilkosság férfias tettnek számít, a nők esetében pedig természetellenes. "Ezekben az országokban az a nézet uralkodik, hogy a sikeres, befejezett öngyilkosság az öngyilkosság férfias módja. Amerikában az öngyilkosságot elkövető nők inkább számítanak deviánsnak, mint a férfiak. Ezzel szemben más kultúrákban az öngyilkosság inkább nőies viselkedésnek számít és gyakoribb a nők körében" - magyarázta Canetto.

A perui Aguaruna törzsben a nők gyakrabban követnek el öngyilkosságot, ebben a kultúrában az öngyilkosság női viselkedésformának számít és a gyengeség, továbbá az erős érzelmek feletti kontroll hiányának tekintik. Így, ha egy férfi követ el öngyilkosságot, viselkedését nőiesnek minősítik. Ezzel szemben Sri Lankán ugyanezek a családi problémák mindkét nem öngyilkosságával összefüggést mutatnak.

Állandósuló ciklus

"Az öngyilkossággal kapcsolatos viselkedést mindenütt a kultúra szabályozza" - mondta Canetto. "A férfiak és nők azokat az önpusztító magatartásformákat veszik fel, amelyeket kultúrájuk elvár tőlük." Azokban a kultúrákban, ahol az öngyilkosságot férfias dolognak tekintik, a nők ritkábban kísérlik meg azt és bár mutatnak ilyen irányú viselkedést, végül nem ölik meg magukat. Itt a sikertelen öngyilkosságot elkövető férfit "vesztesként" bélyegzik meg.

Az említett perui törzsben is a gyengeség jelének tekintik az öngyilkosságot: úgy vélik, a nők azért lesznek öngyilkosok, mert gyengék. Amerikában azonban a szemlélet szerint a nők gyengék, éppen ezért nem követnek el öngyilkosságot.

Az öngyilkosság az öregedéssel is összefüggést mutat, mivel ekkor a betegségek is gyakoribbá válnak. Az észak-amerikai indián férfiak körében azonban nem lesz több idős férfi öngyilkos, mint fiatal, tehát nem lehet kijelenteni, hogy csak a kor, csak a származás vagy csak a nem határozza meg az öngyilkos viselkedést.

"Ez ugyan bonyolultabbá teszi a képet, de reményt kínál a megelőzésben, mivel azt mutatja, hogy nem jelent feltétlenül magasabb kockázatot, ha valaki férfi vagy idősebb" - foglalta össze Canetto.