Gyermekkori traumák is okozhatnak elhízást

Amerikában és Európában összesen 230 millió ember szenved elhízástól, Magyarországon a népesség mintegy 60 százalékát érintik a súlygondok. De vajon miért és hogyan lett ilyen méretű ez a probléma? A kézenfekvő válasz az lenne, hogy az egészségtelen táplálkozásnak és a rendszertelen testmozgásnak köszönhetően.  

Dr. Vincent Feletti amerikai kutató azonban rámutatott arra, hogy a túlsúlyosság mögött akár komoly gyerekkori traumák is lehetnek. Feletti fogyókúrás programot indított súlyproblémákkal küzdő embereknek, ám azt tapasztalta, hogy azok közül, akik egészen nagy súlyfelesleget is képesek voltak leadni, sokan kiszálltak programjából még mielőtt elérték a normál testsúlyhoz közelítő értékeket. Ez nagyon meglepte a kutatót, mindenképp utána akart járni az okoknak. Segítségére volt ebben egy Ella nevű középkorú asszony, aki a nyolcvanas években lépett be a programba.

Menekülés a kilókba

Ella alig hat hónap alatt 112 kilogrammról 67,5 kilóra fogyott, de ahelyett hogy ettől jól érezte volna magát a bőrében, depresszióba zuhant. Felettivel folytatott beszélgetései során kiderült, hogy gyermekkorában többször is molesztálták, emiatt 15 évesen belemenekült egy házasságba. A férje őrülten féltékeny természet volt, hamar elváltak. Ám a következő házassága sem lett sikeresebb, a második férje is üldözte féltékenységével. Elég volt, ha Ella elkezdte teregetni a mosott ruhát az udvaron, a férfi máris megvádolta, hogy a szomszédoknak kelleti magát.

Amikor azonban Ella hízni kezdett, majd végül kifejezetten túlsúlyos lett, a féltékenységi jelenetek ritkulni kezdtek. Ez magyarázatot jelenthetett arra, miért esett annyira kétségbe az asszony, amint kezdett visszatérni a normál súlyához. Attól tartott, ezzel újra kezdetét veszi az otthoni terror.


Életre szóló traumák

Mindezek után Felettit érdekelni kezdte, vajon a páciensei közül másnak is van-e hasonló élménye. A nyolcvanas évek végén tanulmányt készített a témáról, melyhez 286 elhízott embert kérdezett ki. Kiderült, hogy a nők esetében az átlagra vetítve több mint kétszer, míg férfiaknál majdnem háromszor annyi gyermekkori szexuális zaklatás történt.

További kutatásokat megerősítették, hogy a korai életszakaszban - akár már az anyaméhben - bekövetkező események hatással vannak a felnőttkori egészségre, viselkedésre. Emellett a stresszes esemény növeli a szívbetegségek és a különféle káros szenvedélyek, függőségek kialakulásának esélyét. Arra vonatkozóan is találtak párhuzamot a kutatók, hogy ezek a hatások nem csak hogy élethosszig tartanak, de bizonyos esetekben örökölhetők is.


Statisztikailag is igazolt

A teória első fogadtatása 1990-ben nem volt túl jó; Feletti kollégái meglehetősen negatívan és elutasítóan reagáltak, így szükségessé vált egy nagyobb mintavétel. Feletti intézetében évente közel 58,000 pácienst kezeltek, és bár csak kis százalékuk volt hajlandó részt venni a kutatásban, így is széles bázis állt rendelkezésre az elmélet igazolásához. Megszületett az Adverse Childhood Experiences (ACE), vagyis az "ártalmas gyermekkori tapasztalatok" elnevezésű tanulmány.

Eddig több mint 17,000 esetben állapítottak meg gyerekkori traumát elhízott vagy túlsúlyos páciensek esetében. Ártalmas hatásnak tekintik, ha a gyermeket elhanyagolták, vagy csonka családban nőtt fel, illetve ha árván maradt. A mentális problémáktól vagy drogfüggőségtől szenvedő szülő is ok lehet, illetve ha a gyermek családon belüli erőszak szemtanúja volt, esetleg ha korábban szexuálisan, fizikailag és pszichológiailag bántalmazták, az ugyancsak befolyásolhatja az illető felnőttkori súlyát.

A különféle negatív tapasztalatok és az egyes egészségügyi állapotok közt is keresték az összefüggést. Az adatok szerint azoknál, akik több mint négy ártalmas gyermekkori tapasztalattal rendelkeztek, a normálishoz képest duplájára nőtt a felnőttkori elhízás és túlsúly esélye, valamint megduplázódott a szívroham és a stroke lehetősége is. A depresszió rizikója pedig megnégyszereződött.


Lelki és fizikai hatás

A pszichológiai magyarázat mögött többé-kevésbé egyértelmű okok állnak. A traumák fájdalmas hiányérzetet okoznak, az evés pedig kézenfekvő és kényelmes menekülésnek tűnik ezelől, mivel a teltségérzet átmenetileg elégedettséget is okoz. "A kövérség ez esetben nem probléma, hanem maga a megoldás" - véli Feletti.

"Az anya hiányát a gyerek - illetve évekkel később már a felnőtt - táplálékkal igyekszik pótolni" ¬- tudtuk meg dr. Túry Ferenctől, a SOTE Magatartástudományi Intézetének igazgatójától. - "Ilyenkor egyszerre két területen is kitölti az űrt az étellel való önjutalmazás, kielégítve a testi és a lelki szükségleteket is. Ahányszor csak felmerül egy a múlt eseményeihez kapcsolódó fájdalmas gondolat, az érzelmi deficit evéssel kompenzálódik."

A lelki okok mellett léteznek fiziológiai hatások is. Ez esetben a felelős valószínűleg az emberben működő stressz-válasz rendszer. Az emberi egyedfejlődés során, az elődeinket körülvevő stresszes környezet arra késztette őseink szervezetét, hogy sokkal több zsírt raktározzon el, felkészülve ezzel a közelgő nehézségekre.

Ez a mechanizmus aztán beépült a génjeinkbe és ma is hasonlóan működik bennünk. Ha például az anyaméhben a magzatot stressz éri, sejtjei veszik az üzenetet, és átprogramozzák a szervezetét felkészítve azt a legrosszabbakra. Ilyenkor jóval több energia és zsír raktározódik el a szövetekben. Ez az úgy nevezett epigenetikus hatás, mely a gének működését szabályozza.


Pszichológia a fogyókúrában

A kutatások következtetése az lett, ahhoz, hogy a súlyproblémát valóban eredményesen kezelhessék, feltétlenül fel kell tárni az okokat. Amennyiben felmerül a gyerekkori trauma gyanúja, érdemes pszichológushoz fordulni, aki akár hipnózist is alkalmazhat, hogy közelebb kerüljön a probléma gyökeréhez.

"Az elhízás kezelésében fontos változások következtek be az elmúlt évtizedekben - mondja dr. Túry Ferenc - Korábban csak a diéta és a sport állt előtérben. Az 1950-es évektől egyre inkább helyet kapott a kezelésben a pszichoanalízis, mely a túlsúlyt tudattalan impulzusok következményeként kezelte. A pszichoszomatikus zavarok csak komplex megközelítéssel érthetők meg és kezelhetők, ezért a terápiák integrálása szükséges" ¬- folytatja a szakember - "Együttműködésre van szükség a különböző tudományterületek között."