A táborban nincs állandó orvosi felügyelet, a családtagok sem ápolják a betegeket, akik így teljesen maguk között maradva hódolhatnak egyebek között a búvárkodásnak és a jetsíelésnek.
A szigeten fákon, csipkebokrokon és gombákon kívül más nincs, csak a tábor sátrai. De alig egy-egy kilométerre van két lakott sziget, innen hozzák a tábor dolgozói a vizet, az élelmiszereket és ott töltik fel a búvárfelszerelések oxigénpalackjait.
Az állandó orvosi felügyelet hiányában mindenki magával hozza a gyógyszereit, de azért rendszeres időközökben felkeresi a tábort orvos, és ha netán baj lenne, segít a helikopteres mentőszolgálat.
A táborban minden sérült üdülhet, mindössze mintegy 21 ezer forintnak megfelelő összeget kell fizetnie azért, hogy a tábor motoros kishajója a helyszínre szállítsa.
A különleges tábort az orosz lapok szerint a 36 éves Artyom Mojszejenko szervezte meg, aki 14 éve mozgássérült. Ő szedte össze barátai segítségével a nem éppen olcsó felszerelést, és ő megy a szárazföldre az új vendégekért. A motoros kishajó vezetését és a búvárkodást már fogyatékkal élőként sajátította el.
Tolókocsisok lubickolnak a tengerben
Az üdülők többsége leginkább azt élvezi, hogy fürödhet a tengerben, mert ezt többnyire nem teheti meg a tengerparton, ahol a tolókocsi nem jut el a homokos parton a vízig, és nemigen akad, aki segítene kiszállni és visszajutni a tolókocsiba.
A klikovai táborban azonban külön erre a célra felvett dolgozók segítenek mindenben.
A legtöbb üdülő 3-5 napra jön, de van, aki egy hónapig marad, és mindenki ingyenesen élvezheti a lehetőségeket.
A Primorjei (Tengermelléki) terület kormányzata hajlandó lenne anyagilag támogatni a tábort, ehhez azonban megfelelő engedélyeket és tanúsítványokat kellene beszerezni, Mojszejenko szerint azonban annyi törvény és jogszabály védi a fogyatékkal élők egészségét és jólétét, hogy szinte lehetetlen a követelményeket teljesíteni, és ezzel a szükséges papírokat beszerezni. Ezért továbbra is maga szándékozik gondoskodni a különleges táborról.