Holics László fizikus 1959 óta tanít a gimnáziumban. A diákok között népszerű tanár hosszú évek óta a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok (KöMaL) szerkesztőbizottságának tagja, több neves fizikai tárgyú szakkönyv, példatár szerzője. Emellett a fizikai Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny (OKTV) versenybizottságának elnöke, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat középiskolai oktatási szakcsoportjának tiszteletbeli elnöke, dolgozott az MTA Elnökségi Közoktatási Bizottságában is. Munkájának elismeréseként számos díjat kapott, 2001-ben például - a díj megalapítása után - megkapta a Rátz Tanár Úr Életműdíjat.
Holics László |
Meg tudná mondani, pontosan hány diákja szerepelt eddig sikeresen tanulmányi versenyeken?
- Rengeteg. Éppen most kell készítenem egy összeállítást, ezért egy 1987-es összesítést vettem elő. Ebben az áll, hogy 22 általam felkészített diák jutott be az OKTV döntőjébe, közülük 9 került "dobogóra". A különféle magyar és nemzetközi fizikai megmérettetéseken (például a Szilárd Leó-versenyen, KöMaL-versenyeken, különböző egyetemi fizikai versenyeken) összesen 275 olyan tanulóm volt, aki kiemelt helyen szerepelt, tehát az első tíz hely valamelyikét szerezte meg.
Ön szerint ez a siker lehetett az oka, hogy 2001-ben megkaphatta a Rátz Tanár Úr Életműdíjat?
- Hogy őszinte legyek, ezt pontosan nem tudom. Az imént említett összeállítás éppen az említett díj átadása előtt készült.
Feltételezem, hogy a díj kiosztása előtt nem valamiféle "termelési verseny" folyik, és nem azért kapta meg végül az elismerést, mert sorozatban hozta a sikereket. Jól érzem, hogy ennél azért többre van szükség?
- Valóban nem termelési verseny. Talán azért lehettem az első elismertek között, mert rengeteg előadást tartottam például a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatban (TIT), oktattam felvételi előkészítőkön - szintén a TIT-ben -, az MTA Elnökségi Közoktatási Bizottsága megbízásából vidéki városokban tartottam népszerűsítő előadásokat az új tananyag módszertanáról, az új tankönyvekről, az új szemléletről. Nagyon régóta veszek részt a KöMaL szerkesztésében, szerepet vállalok az OKTV-n és más fizikai versenyek döntőbizottságaiban is. Annak is szerepe lehet a díjban, hogy sok tankönyvet írtam, főleg középiskolások számára.
Mekkora szerepe van az elismerésben, hogy Ön az ELTE Apáczai Csere János Gyakorlógimnáziumában taníthatott?
- Oktatási szempontból ez a gimnázium nagyon jó hely, ahol az ember munkáját segítik. Fontos, hogy nálunk vannak speciális tantervű osztályok. Egy általános tantervű osztályban az ember természetszerűleg másként tanít. Vannak speciális matematikai, fizikai, biológiai, kémiai osztályok, ahol jóval többet lehet elvégeztetni a gyerekekkel, mint másutt. Be kell vallani, hogy az ilyen osztályokban az tanítják meg az embert tanítani. Egyébként vallom, hogy a tanítást egyetemen nem, vagy csak kevésbé lehet elsajátítani, mint a gyakorlatban.
Mi az oka, hogy az Apáczai Magyarország legjobb iskolái között tud maradni évek óta?
- A sikerek egyik záloga, hogy az iskolának van egy kollégiuma, ahova tehetséges vidéki gyerekeket vesznek fel. Ide felvételivel lehet bejutni, így tényleg csak a legjobbak kerülnek be. Másrészt az iskolának engedélye van különböző speciális szakok indítására, melyről már volt szó. Ez hatalmas többletet ad. Most már a híre is viszi az iskolát, ezért például a felvételi-versenyekre rengeteg diák jön évről-évre.
Hogyan lehet elérni, hogy a diákot érdekelje a fizika?
- Nehéz általánosítani. Mindenkivel másként kell bánni, mindenkit máshogyan kell kezelni. Nekem alapszabályom, hogy ha valaki valamit nem ért, akkor azt nem szabad letorkolni érte. A többség szerint sok kísérletet kell bemutatni az órákon, illetve fizikatörténeti előadásokkal lehet felhívni a gyerekek figyelmét. De ezt sokszor a tanterv nem teszi lehetővé.