Idén ötvenéves az Apáczai Gimnázium

Idén ünnepli fennállásának 50. évfordulóját a magyar tudomány utánpótlásképzésének egyik fellegvára, az ELTE Apáczai Csere János Gyakorlógimnázium. A nevezetes esemény kapcsán az iskola két Rátz Tanár Úr Életműdíjas oktatóját, Holics László fizikatanárt és Villányi Attila kémiatanárt, valamint az iskola egyik kimagaslóan teljesítő diákját, Kiss Pétert kérdeztük az iskola titkáról.

Villányi Attila kémia-biológia szakos tanár, 15 éve tanít az Apáczaiban, az utóbbi időben már kizárólag kémiát. Az iskolában 1994 óta biológia vezetőtanár, 1995-től kémia vezetőtanár, 2000-től pedig kémia munkaközösség-vezető. 1992-től tanítványai a Nemzetközi Kémiai Diákolimpia csapatának tagjaként 5 arany, 5 ezüst és 2 bronzérmet szereztek.

Villányi Attila

Önnek mit jelent a Rátz Tanár Úr Életműdíj, melyet 2004-ben kapott?

Ön szerint mivel érdemelte ki?
- Nehéz megítélni, hogy valaki hogyan kerül a jelöltek közé. Velem kapcsolatban az történhetett, hogy az utóbbi időben sokszor elhangozhatott a nevem a kétszintű érettségi kidolgozása kapcsán, melyben részt vettem. Az is belejátszhatott a megítélésbe, hogy 1990 óta az Apáczaiban tanítok, ahonnan rendkívül sok jó képességű diák vesz részt a különféle tudományos versenyeken. Korábbi munkahelyemen is sokat dolgoztam olyan diákokkal, akik szintén eljutottak ezekre a versenyekre, de az arányok mások voltak.

Miért van az, hogy ebből az iskolából évről-évre sok diák kerül a diákolimpiák, tudományos versenyek döntőibe?
- Nyilván az egyik ok a szelekció, tehát hogy hozzánk felvételivel kerülnek a gyerekek. Az iskola híre is fontos, amely idehozza a legjobb diákokat, hiszen ha a felvételire rosszabb képességű tanulók jönnek, akkor a felvételi sem ér sokat. Ennek ellenére mindig hangsúlyozom, hogy az Apáczaiba nemcsak zsenik járnak. Egy osztályban átlagban jó, ha van egy-két különösen tehetséges diák. Viszont ez a néhány diák - ha szerencsés a konstelláció - a többi diákot is húzza magával. Az Apáczaira az a jellemző, hogy a tanulók egymást húzva fejlődnek, és a legtöbb osztályban nem derogál a tanulás. Ez más iskolában sokszor úgy zajlik, hogy a jól tanulókat kiközösítik. Iskolánk másik nagy előnye, hogy ez egy olyan hely, ahol a diákok nem félnek attól, hogy kérdéseket tegyenek fel, ha valamit nem értenek. Fizikus kollegáinkkal szoktunk azokról a diákokról beszélgetni, akik rendszeresen - néha már kicsit zavaró módon is - sokat kérdezgetnek. Ezek a tanulók szerintünk más iskolákban biztosan rosszabbul teljesítenének, mert okostojásnak, akadékoskodónak tartanák őket. Mi őket is hagyjuk érvényesülni, és ennek sokszor csak évekkel később lesz meg a haszna.

Akik például apáczaisok voltak:
Csermely Péter, biokémikus,
Koncz János szülész nőgyőgyász,
Budai Meddőségi Centrum
Vértes András közgazdász, GKI
Szatmáry Eörs biológus, ELTE TTK
Solt Pál jogász
Kende Tamás nemzetközi jogász ELTE ÁJTK
Csókay András idegsebész
Hidvégi Máté biokémikus, az Avemar feltalálója
Karsai László történész
Benda Gyula történész
Sárközy Péter, Római Magyar Intézet
Klinghammer István térképész, az ELTE rektora

Lehet azt mondani, hogy egyfajta szabadosság jellemzi az iskolát?

Hány diákja vett részt középiskolai versenyeken?
- Nehéz lenne összeszámolni. Azt mondhatom, hogy az utóbbi 15 évben az iskola kivívta a szakma elismerését is, hiszen az iskolából minden évben rengeteg gyerek jut be a középiskolai kémiai vetélkedők különféle szintjeire. A kémiai OKTV-n mindig döntőben szerepelnek tanulóink, és az évenkénti diákolimpiai csapatba is minden évben bekerül legalább egy apáczais. Többször is előfordult, hogy a négyfős diákolimpiai csapat három tagját mi adtuk. Ezért is gondolom úgy, hogy ha egyszer elmegyek ebből az iskolából, akkor valószínűleg a pályát is elhagyom, mert nem hiszem, hogy bárhol máshol hasonló képességű tanulókkal foglalkozhatnék.

Mennyit nyom a latban az egyetemi tanulmányok során, hogy valaki az Apáczaiban végzett?
- Az átlagos képességű tanulóink általában boldogan végzik az első éveket az egyetemen, mert tanulmányaik kezdetén nem tanulnak sok újdonságot. Ugyanezen okból kifolyólag a jobb, tehetségesebb tanulók viszont sokszor rosszkedvről panaszkodnak. Számukra unalmassá válhatnak az egyetemi évek, hacsak nem találnak maguknak valami tudományos elfoglaltságot.