A földre hulló rizsszemek és a genetika

A Michigan State University kutatói azonosították azt a genetikai mutációt, amely jelentékeny mértékben csökkenti a rizsszemek pusztulását a háziasítási kísérletek során. Ennek azért van jelentősége, mert az így megnövekedett termésmennyiség a világ lakosságának több mint felét lehet képes ellátni.

A világ legfontosabb tudományos folyóiratának tartott Science Magazine március 31-i címlapján arról számol be, hogy az MSU Tao Sang növénybiológus professzor vezette csoportja azonosították azt a genetikai mutációt, amelynek vizsgálata kulcsfontosságú lehet mindenféle gabonatermék termésátlagának növekedésében, beleértve a kukoricát és a búzát is.

Az élelmezés középpontjában

"A történelmi korok növénytermesztésének vizsgálata jelenlegi és jövőbeli tudásunkra is pozitívan hathat: az energianövények háziasítása létfontosságú lesz társadalmunk fenntarthatósága szempontjából." - nyilatkozta Sang. A tudósok először azt a kromoszómaterületet vizsgálták, amely a rizs háziasításának mutációiért felelős, így jutottak el a négyes számú kromoszómához.

"Több száz órát töltöttünk el a melegházban, ahol a növényeket gyakorlatilag meg kellett ráznunk, és feljegyezni, hogyan hullanak ki belőlük a rizsszemek. Módszerünk furcsa lehet, ám a technológia minden korszerű fejleménye ellenére az első kézből származó megfigyelés alapvető jelentőségű a szakmában." Ezután a kutatók egy új módszert dolgoztak ki a gyors és olcsó génizolációra azért, hogy a kromoszómák egyik génjét klónozhassák. Changbao Li nevéhez fűződik az a folyamat, amely jelentősen megnövelte a génizoláció sebességét és így lehetővé tette a tudósok számára, hogy egyszerre 12 000 csíranövényt vizsgáljanak.

"Ez a találmány rendkívül felgyorsítja majd a növények genetikai kutatását, hiszen pénzt és időt spórol vele, aki használja, ráadásul pontos eredményeket is kap." - mondta Sang. "Azáltal, hogy a rizstermesztés során genetikai mutációkat azonosítottak, az MSU tudósai új ajtókat nyitottak a tudományos közösség számára, melyek oda vezetnek, hogy a világ sokkal céltudatosabban tudja majd használni a földet és a vizet a rizstermesztéshez." - nyilatkozta RichTriemer, a növénybiológiai tanszék vezetője.

"Kutatásaink végén egy olyan növényt tudunk majd produkálni, amely a világ lakosságának több mint felét képes lesz ellátni. Tudósaink a William Beal által több mint egy évszázaddal ezelőtt indult kutatások nyomdokába léptek, amikor azon munkálkodnak, hogy a növénykutatások eredményét a világ hasznára fordítsák." - tette hozzá.

Forrás: Michigan State University