A jövő tudósai

Fiatal tudós nők az OTDT berkeiben. Baranyainé Réti Gabriella és Koósné Török Erzsébet tanulmánya.

A FIATAL TUDÓS NŐK AZ ORSZÁGOS TUDOMÁNYOS DIÁKKÖRI KONFERENCIÁKON ÉS A PRO SCIENTIA ARANYÉRMESEK KÖRÉBEN

A tudományos diákköri mozgalom - építve a magyar iskolaügyben mélyen gyökerező önképzőköri tevékenység átörökíthető, tiszteletreméltó hagyományaira -, ezen a néven már több mint fél évszázada jelen lévő tehetséggondozási forma. A TDK tevékenység a minőségi értelmiségi képzés fontos területe, a tehetséggondozás egyik legjelentősebb formája a hazai felsőoktatásban. Alapja a kötelező tananyag elsajátításán túlmutató hallgató-tanár műhelymunka, szakmai kapcsolat, amely már az alapképzés idején lehetőséget ad a hallgatóknak az önálló alkotó tevékenységre, egy-egy tématerület és az alkalmazható kutatási módszerek, eszközök mélyebb megismerésére, a kötelezőn túlmutató új ismeretek megszerzésére. Ezzel egyrészt hozzájárul a hallgatók tudományos kutatói pályán való elindulásához, másrészt az intézmények oktatóinak, kutatóinak pedig lehetőséget ad a szakmai utánpótlás megismerésére, felkarolására, a PhD-képzésre jelentkezők érdemi kiválasztására.

Ma már az ország szinte minden felsőoktatási intézményében folyik tudományos és művészeti alkotó diákköri munka. Jelentős tudományos diákköri műhelyek működnek. Az Országos Tudományos Diákköri Tanács (OTDT) központi adatbázisában több mint 260 műhelyt tart nyilván, amely több ezer hallgatót és oktatót, kutatót foglal magába. A hallgatók közel 20%-át. A hallgatók az intézményi konferenciákon mutathatják be kutatási eredményeiket, majd intézményi jelölés, a bíráló szakmai, tudományos zsűri javaslata alapján lehetőséget kaphatnak az Országos Tudományos Diákköri Konferencián (OTDK) való részvételre. (A konferencia szabályairól részletesen az aktuális felhívás szól.) A kétévente megrendezésre kerülő konferencia a hallgatói tudományos munka és művészeti alkotói tevékenység megmérettetésének szervezett formája, amelyen részt venni szakmai, tudományos elismerés és egyben nagy lehetőség, ösztönzést ad a további, sokszor nem kis áldozatot kívánó kutatómunkához mind a hallgatóknak, mind az oktatóknak. A tizenhat szekcióban tartott konferenciát egyre nagyobb nyilvánosság mellett szervezi az Országos Tudományos Diákköri Tanács.

Az OTDT kétévente, az országos konferenciákhoz kapcsolódóan Pro Scientia Aranyérem pályázatot hirdet meg a kimagasló hallgatói tudományos teljesítmény elismerésére. A kitüntetést 1989-ben ítélték először oda, majd ezt követően kétévente a negyvenöt legkiválóbb hallgató kaphatja. (2003-tól két Pro Arte Aranyérmet és egy Junior Pro Scientia Aranyérmet is odaítél az OTDT.) Az odaítélésnek szabályzatban rögzített ügyrendje van, körültekintő, többlépcsős odaítélési eljárással történik (bővebben lásd a Pro Scientia Aranyérem kitüntetés szabályzatát (PSA Szabályzat, 1987).

2005-ben, a XXVII. OTDK-ra 3569 dolgozatot neveztek, a dolgozatokat író, befogadott hallgatók száma pedig 3925 volt, melynek 49%-át nők tették ki. Sulyok Katalin A fiatal tudós nők helyzete a kutató középiskolások között című, a Magyar Tudomány oldalain megjelent tanulmányában megfogalmazza, hogy a tudomány iránti érdeklődés terén középiskolás korban még nem mutatkozik különbség, a kutató diákok pontosan fele lány (Sulyok, 2005). Az OTDT számadatai alapján is az állapítható meg, hogy ez az arány a felsőoktatásban, a tudományos diákkörökben tevékenykedő hallgatók esetében nem változik, a nemek tekintetében a számarány kiegyenlített. Azonos érdeklődéssel vesznek részt a TDK munkában a férfiak és a nők (vö. KSH adat: 1990-ben a felsőoktatásban végzett hallgatók 48,8%-a nő, 2001-ben pedig 53,8%-a). Az egyetemisták és főiskolások körében a különbséget, az arány változását véleményünk szerint később kell keresni, a Pro Scientia Aranyérmesek szintjén.

Megfigyelhető, hogy a tudományos diákköri konferenciákon az egyes tudományterületeken belül a nők részvétele általában magasabb. A XXVII. OTDK-ra befogadott hallgatók nemenkénti megoszlását az OTDK szekciói szerint vizsgálva, láthatjuk, hogy a nők aránya kiugróan magas a humán tudományok és a közgazdaságtudomány területén (lásd 1. ábra). Alacsony részvételi arány a fizika, földtudományok, matematika területén és a műszaki tudományok terültén látható, valamint két területen nagyon alacsonynak mondható a részvétel: a hadtudományban és az informatikában. Mindez párhuzamba állítható a Magyar Tudomány a jövő tudós nőiről szóló vitaindító tanulmányában említett tudományterületek közötti különbségekkel, miszerint a társadalomtudományokban magas, viszont a mérnöki területeken nagyon alacsony a nők részvétele (Papp - Groó, 2005).

1. ábra