Az olvasási szokások változtak meg, nem az olvasók

A Mindentudás Egyeteme idei első klubrendezvényét a néhány éve felújított Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban tartották. A könyvtárak jelenkori szerepvállalását elemző beszélgetésen részt vett Virágos Márta, a Debreceni Egyetem és Nemzeti Könyvtár főigazgatója 1978 óta, Ungváry Rudolf, az Országos Széchényi Könyvtár tudományos főmunkatársa, Fodor Péter, az FSZEK főigazgatója, az Informatikai és Könyvtári Szövetség elnöke, valamint Kovács András Bálint, a Nemzeti Audiovizuális Archívum vezetője, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetének egyetemi docense.

A klub hagyományaihoz illeszkedve először Fábri György, az est moderátora, a projekt tudományos igazgatója köszöntötte az összegyűlteket. Felvezetőjében megemlékezett az egy héttel korábban ugyanebben a teremben megrendezett A könyvtárak összefogása a társadalomért elnevezésű program keretében tartott konferenciáról. A klubrendezvény igyekszik kapcsolódni a már elhangzottakhoz annyiban, hogy a korábban elhangzott, olvasással, olvasásszociológiával kapcsolatos előadásokat tágabb kontextusba kívánja helyezni. Az ME szempontjából is különös jelentőséggel bír ez a találkozó, hiszen a program az indulása óta tudatosan az elektronikus médiumok terén, vagyis az interneten és a televízióban akar és tud eredményeket felmutatni, vagyis nem elsősorban a hagyományos tudáshordozókra összpontosít. Fábri György rögtön szemléletes ellenpéldát is hozott állítására, hiszen kezdetektől fogva jelentős médianyilvánosságot kap az ME, ráadásul a korábbi nagy sikerre való tekintettel idén karácsonyra várható az ötödik és hatodik szemeszter előadásait tartalmazó vaskos, kiállításukban is igényes kötetek megjelenése.

A beszélgetés résztvevői: Fábri György, Kovács András Bálint, Virágos Márta, Ungváry Rudolf és Fodor Péter

Az első kérdés a házigazdának, Fodor Péternek szólt: Mit tart fontosnak 2006-ban ennek a könyvtári rendezvénysorozatnak a kapcsán? Tőle megtudtuk, hogy A könyvtárak összefogása a társadalomért elnevezésű programsorozat immár tizenegy éves múltra tekinthet vissza. Alighanem a Fábri György által is érintett probléma magvát jelzi, hogy korábban a program elnevezése más volt: Összefogás a könyvtárakért, majd Összefogás az olvasókért. 2006-ban módosult a szlogen, ezúttal a könyvtárak társadalmi "szerepvállalása" került előtérbe. Nemcsak a szlogen változott, hanem a minket körbevevő világ is, s benne a könyvtár funkciója a hétköznapi ember életében. Aki pedig bármilyen módon egy ilyen kultúraközvetítő intézmény közelében mozog, annak fel kell tennie azt a kérdést is: Ma mit jelent a korszerű könyvtár? Mire kíváncsi egy olvasó, hogyan írható le a jelenléte a könyvtárban? Akkor, amikor sokan már adóbevallásukat is interneten továbbítják a hatóságok felé, a hagyományos könyvtár tud-e információs központként létezni? A főigazgató újabb fontos problémát jelzett, amikor felvetette a könyvtárak - legyen szó a "Szabó Ervinről" vagy egy kis községi gyűjteményről - közösségformáló és -fenntartó szerepének kérdését.

A következő kérdést Virágos Mártának címezte a moderátor. Vajon az ország egyik vezető egyeteméhez kapcsolódó gyűjtemény vezetője hogyan látja az imént említett kérdéseket? A főigazgató asszony a könyvtár ősi kultúramegőrző szerepéről beszélt, mely reményei szerint a feladatkörei változása ellenére továbbra is meg fog maradni. Reményre jogosít fel, hogy egy évtizeddel ezelőtt már a Gutenberg-galaxis, s vele a könyvtárak végét, megszűnését jósolták sokak. Az Amerikai Egyesült Államokban merült fel először a virtuális könyvtár gondolata, hiszen - mondták egyes amerikai teoretikusok - bármit el tudunk olvasni digitális formában, a tudás megszerzéséhez ezentúl nem lesz szükség a korábban elengedhetetlen fizikai térre. Talán meglepő, ám a trend megfordulni látszik: az elmúlt fél évtizedben éppen az USA-ban kezdtek hatalmas új könyvtárakat építeni. Ennek több oka lehet, az egyik kétségkívül az, hogy - ahogy Magyarországon is - a könyvtár nyitottabb társadalmi szerepvállalást valósít meg napjainkban. Itt már nem csak arról van szó, hogy a könyvtár falai között olvasni vagy internetezni lehet: társadalmi életünk egy vonzó helyszíne lehet a bibliotéka.

Fábri György ezután Ungváry Rudolfhoz fordult, aki sokat foglalkozott a virtuális és a valóságos könyvtári világ problematikájával. Az OSZK az elmúlt évtizedekben találkozott a virtuális világokkal: vajon az olvasók közelebb kerültek így az ország egyik legtekintélyesebb közintézményétől, vagy éppen eltávolodtak tőle? Ungváry Rudolf történelmi kontextusba helyezte válaszát. A könyvtárak, sőt az írott kultúra előtt is létezett kollektív emlékezet, melyet szintén megőriztek az utókor számára. A közös tudástár kezdetben a mítosz volt. Az írásbeliség megjelenésével az immár írásba lefektetett tudást rögzítették: az emlékezet manualizálásának korába léptünk. Így lett az információgazdaság korai intézménye a könyvtár. A harmadik fázis hajnala az 1950-es évekre tehető: a számítógép megjelenésével az emlékezet automatizálása is elkezdődött. Attól függetlenül, hogy a hálózatok korát éljük, s az internet segítségével néhány kattintással gyakorlatilag bármilyen információhoz hozzájuthatunk, a könyvtár szerepe mégsem csökkent. Akkor mégis mi változott? Egy új struktúra épült a könyvtár fölé. Az pedig a mi feladatunk lesz, hogy megtaláljuk, mi a könyvtár szerepe ebben az automatizált világban.