A tudás - gazdasági hatalom

2006. november 6-án ünnepélyes külsőségek között, rangos vendégek sorával Szegeden nyitották meg a Magyar Tudomány Ünnepe idei rendezvénysorozatát.

Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter vette át ezután a szót, aki az eddigi megszólalókkal összhangban a politika és a tudomány párbeszédét, munkájuk összehangolását emelte ki legfontosabb célként. Utalt az Akadémia és a gazdasági kormányzat között az elmúlt másfél-két évben zajló, nem mindig szakmai vitára is, melyet befejezettnek nyilvánított. Úgy vélte, a tabuk ledöntése után eljött az ideje a tartalmi megújulásnak is, melynek szép példáját látja az MTA-n beindult reformfolyamatban. Magyarország legfőbb értéke a tudás, vagyis a nemzetek közötti versenyben csakis evvel tudunk élre törni. Az alapkutatások, valamint a kutatás-fejlesztés terén a kormányzat a finanszírozó szerepkörében tud közreműködni - hozzátéve mindjárt, hogy az előbbiek esetében a közvetlen és azonnali hasznosság semmiképpen sem számonkérhető. A közvetlen gazdasági érdekeltség úgy kapcsolódik be a láncba, hogy a vállalkozások a tudomány által elért eredmények megrendelőiként lépnek fel - ezt a folyamatot segíti a kormány a maga jogi, politikai eszközeivel.

A gazdasági miniszter az angol példát idézte hallgatóságának: Nagy-Britanniában a tudomány, a politika és a gazdaság szereplői rendszeres, formális és informális találkozókon cserélnek eszmét a gazdaság közösen meghatározott irányairól. A folyamatos párbeszéd, a rugalmasság, a számonkérhetőség, valamint a kölcsönös tisztelet azok a fogalmak, melyek a közeljövőben meghatározhatják és sikerre vihetik Magyarországon tudomány és gazdaság kapcsolatát. Nem utolsó sorban a 2007-2013 közötti több ezer milliárdos uniós forrás megfelelő felhasználásával, melyből évente mintegy száz milliárd forintos összeg jut K+F célokra.

Az ünnepi ülés szónokai és résztvevői: Vizi E. Szilveszter, Venetianer Pál, Botka László, Pléh Csaba, Szabó Gábor, Kóka János, Meskó Attila, Fodor István és Telegdy Gyula (balról jobbra)

Ezután Botka László polgármester következett, aki kiemelten fontosnak tartja azt, hogy Szeged vonzó maradjon a tudomány számára is. Az itt keletkezett tudományos eredményeket itt kell tartani, illetve a város támogatása révén elérhetővé kell tenni azokat a gazdasági élet szereplői számára is. A többször emlegetett szegedi biopolisz-terv ezt segít majd megvalósítani, csakúgy, mint a Nemzeti Fejlesztési Terv részét képező fejlesztési pólusprogramok, melyek a Szegedhez hasonló nagy vidéki egyetemi városok életében hozhatnak gyökeres változást.

Fodor István, az Ericsson Magyarország elnök-vezérigazgatója a gazdasági elit szereplőjeként vette át a mikrofont a polgármestertől. A tudás - hatalom baconi szállóigéjét módosítva - és a korábban beszélőkkel egyetértve - állította: A tudás - gazdasági hatalom. A jelen kihívásai között ha a tudomány szóba kerül, a gazdaságban betöltött szerepe is hangsúlyosként tűnik fel. Természetesen sok szempontból szemlélet- és ritmusváltásra van szükség ezen a területen is, miközben nem szabad megfeledkezni olyan tudományágakról sem, melyeket hagyományosan nem tartanak gazdasági szempontból hasznosnak. A bölcsészet- és társadalomtudományok művelőinek jelentősége a maihoz hasonló zavaros időkben megnő, szerepük elengedhetetlen a kultúra továbbvitele szempontjából.

A fő kérdés a tudományos kutató és a gazdasági szakember számára egyaránt a következő: hogyan lesz a tudásból gazdasági hatalom? Óriási a kormányzat felelőssége: az oktatási rendszer jól működő struktúráinak megőrzésével, továbbfejlesztésével az utánpótlásról való gondoskodást biztosíthatja - vagy éppen meg is szüntetheti. Szintén kormányzati-önkormányzati feladat, hogy a kutatói pálya vonzóvá váljon a fiatalok szemében. Az oktatás-, a tudomány- és a gazdaságpolitika remélhetőleg szorosabbra fűződő kapcsolatai mindezt biztosítják majd a közeljövőben.