Vadászkutyák és az ember

Az ember a kutyák háziasítása után nem sokkal felfedezte, hogy az ebek kiváló társak a vadászatban: érzékszerveik kifinomultak, gyorsak és ügyesek a "közelharcban".

A kutyákat domesztikálása körülbelül 20 ezer éve kezdődhetett meg, amikor az ún. mezolitikus korban az emberek védelmi célokból, illetve vadászati hatékonyságukat segítő eszközként magukhoz szelídítették a farkasokat. Hamar kiderült, hogy az akkor még vadállat farkas és az ember szorosabb kapcsolata - mai szóval - win-win szituáció, tehát szimbiózis. A farkasok minden bizonnyal azért kezdtek ólálkodni az emberi közösségek körül, mert rendszeresen csurrant-csöppent nekik valami harapnivaló. Ezt az emberek sem nagyon bánták, hiszen a farkasok amellett, hogy eltakarították a lakomák maradékát, megóvták a csoportokat a nagyobb vadállatoktól.

Pompei-i mozaik kutyával

Az emberek egyik legfontosabb igénye a kutyák vadászképességeinek kiaknázása volt. Nem telt el sok idő, míg fény derült arra, hogy a farkas-kutyák hatékonyabb érzékszerveik, gyorsaságuk, valamint ügyességük révén kiválóan alkalmazhatóak nemcsak mint őrzővédők, de mint vadásztársak (vagy inkább vadászeszközök). Régészeti feltárások - leginkább barlangrajzok - alapján feltételezhető, hogy az ember már a bronzkorban, i. e. 4500 tájékán vadászatra alkalmazta a kutyákat, főleg a mai masztiffok, farkaskutyák, agarak és különféle juhászkutyák őseit.

Ókor

Az ötödik században az antik görög társadalomban főleg őrzési, sőt harci céllal tartottak kutyákat, de egyes feljegyzések vadászkutyákat is említenek (állítólag vadászatra keltáktól származó fajokat használtak). Korinthosz megtámadásakor - forrásunk itt feltehetőleg az i. e. 387-es korinthoszi háború egyik ütközetére utal - a várost 50 kutya védte, amelyek közül az ütközet után csupán egy maradt életben, amely életre szóló "nyugdíjat" kapott a várostól. Különleges célra használták a kutyákat a görög orvosok: azt állapították meg vele, hogy a páciens életben van-e avagy sem. Az életet az jelezte, ha az állat elkezdte csóválni a farkát a beteg közelében, ha ezt nem tette, az orvos tudta: a lélek már a túlvilágra költözött. A görögség és a kutya témájában azt is érdemes megjegyezni: Arisztotelész i. e. 350 körül listát készített a görög világban ismeretes kutyafajokról.

Görög vázarajz vadászkutyákkal

Középkor-újkor

A falkavadászat az feudális arisztokrácia kedvelt szórakozásá vált

A kutya hasznos társ a vadászatban

írja a kutya.hu

"Érdemes azonban megfigyelni" - ahogy azt szintén a kutya.hu írja - "hogy a vadász és a vad kapcsolatában a mai napig fellelhetők azok az ősi ösztönök, hajlamok, amelyeket eltérő mértékben, de minden ember magában hordoz. Ezek a vad űzése, elejtése, birtokba vétele, amik a vadász számára dicsőséget, kitartásáról, rátermettségéről tanúbizonyságot jelent."