A gyógyszergyártás műhelytitkai

A Mindentudás Egyeteme klubsorozatának legújabb eseményét november végén a Magyar Tudományos Akadémián tartották. Ahogy Szebik Imre, a beszélgetés moderátora bevezetőjében kiemelte: kevés olyan téma van, amely ennyire aktuális lenne mindannyiunk számára. Szó szerint a bőrünkön érezzük a gyógyszerkutató cégek fejlesztési eredményeinek hatását.

Egyetérthetünk Szebik Imre orvos-bioetikus megfogalmazásával: gyógyszerekkel kelünk és fekszünk, a mindennapok része lett a különböző gyógyhatású készítmények fogyasztása. Arról azonban kevesebbet tud a nagyközönség, hogyan is készülnek ezek a szerek, milyen molekulákból, milyen hosszadalmas, bonyolult és nem utolsó sorban pénzigényes folyamat során állítják őket elő a gyógyszergyártó cégek. A klubbeszélgetés azt tűzte ki céljául, hogy feltárja azt a processzust, melynek során egy elgondolásból megszületik egy adott gyógyszer. Szebik Imre partnerei a beszélgetésben a mai magyar gyógyszergyártás négy kiemelkedő közreműködője, akik segítenek majd abban, hogy megértsük ezt az összetett rendszert. A két fő kérdés, melyet érdemes körüljárni: hogyan befolyásolja életünket a gyógyszergyártás, illetve mi hogyan tudunk hatást gyakorolni a gyártókra? Izgalmas beszélgetést vetített előre Szebik Imre, amikor nem rejtette véka alá, hogy a téma kapcsán bizony sokszor ellentétes érdekek ütköznek és állnak szemben egymással.

A beszélgetés résztvevői: Szombathelyi Zsolt, Szántay Csaba, Janka Zoltán, Németh György és Szebik Imre (balról jobbra)

Szebik ImreSzombathelyi ZsoltotRichter Gedeon Nyrt.Németh GyörgySzántay Csaba Janka Zoltán

Németh György

Németh GyörgyNémeth

A gyógyszerkutatásról kialakított képünket tovább árnyalja, ha megnézzük, hogy a kilencvenes évek elején évente negyven új gyógyszert dobtak piacra, míg a 2000-es évekre ez a szám harminc alá csökkent. Az 1980-2005 közötti időszakot vizsgálva megdöbbentő a különbség a klinikai vizsgálatok számát tekintve is. Míg korábban átlagosan harminc, manapság hatvannyolc vizsgálaton kell "átmennie" egy vegyületnek ahhoz, hogy végül a gyógyszertárak polcaira kerülhessen. Egy gyógyszer törzskönyvezéséhez korábban 1200 ember volt szükséges, jelenleg körülbelül 4200 ember vesz részt a tesztelésben ahhoz, hogy eredményeikkel alátámasszák a hatóságoknak benyújtott kérelmet. Az adatokat természetesen a klinikai és az azt megelőző stádiumban is részletesen kell dokumentálni, ami további jelentős pluszköltségeket jelent a gyártók számára. A kemény hatósági megkötések mellett Németh György kiemelte, hogy a média oldaláról is érik a gyártókat - jogos vagy inkább bulvárjellegű - támadások. Ez utóbbi összességében semmiképpen sem hat értékteremtő módon a gyógyszerkutatásra.

A folyamat fontos része, hogy - ahogy Szebik Imre is említette bevezetőjében - a gyógyszerek jelentősége folyamatosan növekszik életünkben. Összefügg mindez az elöregedéssel, a civilizációs betegségek terjedésével és más okokkal. Igencsak szemléletes az az összefüggés, amely azt mutatja, hogy egy évszázad alatt közel harminc évvel nőtt az átlagéletkor! Számítások szerint a 2000-2035 közötti időszakban 35 millióval több 65 év fölötti ember él a Földön, mint korábban. Ezekből az adatokból világosan érzékelhető, hogy az ő esetükben milyen fontosak lesznek a rendelkezésre álló gyógyszerek. Az is kérdés persze, hogy mit nevezünk ma ideális gyógyszernek? Egy gyógyszernél ma már nem elvárás, hogy a teljes klinikai spektrumot gyógyítsa. Mások az elvárásai a gyártónak, az orvosoknak, a társadalomnak, a betegeknek. Fontos szempont lett mára a betegek hozzátartozói által felvállalt terhek csökkentése, a betegek visszailleszkedése a társadalomba, a rehabilitáció költségei, a szociális izoláció megszüntetése, a munkába való visszatérés lehetősége - furcsán hangozhat, de ezek egytől egyig a gyógyszergyártás profiljába élesen vágó kérdések. Németh György rövid felvezetőjét az Egy csodálatos elme című filmből vett rövid részlettel zárta. A részlet pontosan illusztrálta a skizofrénia mint betegség tüneteit, valamint a probléma társadalmi vetületeire is fényt derített.