A gyógyszergyártás műhelytitkai

A Mindentudás Egyeteme klubsorozatának legújabb eseményét november végén a Magyar Tudományos Akadémián tartották. Ahogy Szebik Imre, a beszélgetés moderátora bevezetőjében kiemelte: kevés olyan téma van, amely ennyire aktuális lenne mindannyiunk számára. Szó szerint a bőrünkön érezzük a gyógyszerkutató cégek fejlesztési eredményeinek hatását.

Janka Zoltán

Janka ZoltánJanka

A történelemórákról tudhatjuk, hogy sokáig nem éppen humánus módon kezelték a pszichiátriai betegségekben szenvedőket. A francia felvilágosodás korának orvosa, Philippe Pinel vette le a láncot az elmebetegekről. Ez az esemény tekinthető a pszichiátria első forradalmának. A második revolúció Sigmund Freud nevéhez fűződik, aki az előbb ismertetett modellben a második, a pszichológia tengelyét képviselte. A harmadik fontos esemény természetesen a gyógyszerek megjelenése volt. Minden kezeltnél avval a feltétellel használjuk a gyógyszereket, hogy segítségükkel igyekszünk helyrehozni az egyénben valamilyen okból kisiklott biológiai folyamatokat. A klinikai orvos persze nem vesz részt a gyógyszergyártásban, ő csak a "kipróbálással" tudja segíteni a folyamatot. A cél egyértelmű: a minél pontosabb diagnózis felállítása. A génchipekkel végzett kísérletek - melyeket Janka professzor és munkatársai például a Szegedi Biológiai Kutatóval közösen végeztek - segíthetnek a kórképek legpontosabb feltárásában.

A jelenkori gyógyszergyártás fő problémáját Janka Zoltán szerint jól érzékelteti a fontos kémiai átvivőanyag, a dopamin működése felvetette kérdéskör. A dopamin kettősen viselkedik, ezért nehéz helyrehozni a működését. Egyfelől "túllő a célon" az érzelemközpontban, és téveszme, hallucináció keletkezik. Ez a fázisos dopaminfelszabadulás. A tónusos vagy szivárgó dopaminmennyiség pedig a homloklebenyben okoz zavarokat a működésben. Ez a kettősség mutatja a gyógyszergyártás fő gondjait: két eltérésre kellene egy időben hatni, ami meglehetősen bonyolult feladat. A hagyományos gyógyszerek, a típusos antipszichokumok blokkolják a dopaminrendszert, ami egyértelműen nem tesz jót a betegnek, hiszen a Parkinson-kórhoz hasonló állapot lép fel nála. Az új gyógyszerek fő tétje éppen az volt, hogy más kémiai átvivőanyagokat aktivizáltak, így gátolva a dopaminátvitelt. Mindez a "kémiai kényszerzubbony" levételéhez vezetett. Ez csupán egyetlen, kiragadott példa volt, de számos hasonló eset lenne idézhető a mellékhatások közül.

Németh Györggyel egyetértve hangsúlyozta Janka Zoltán, hogy az ideális gyógyszer megtalálása létfontosságú. Ez a társadalom és a betegek érdeke egyaránt. Primum salus aegroti - idézte az ókori latin mondást, miszerint a beteg érdeke a legfőbb. Felvezetőjét Janka professzor egy svéd kollégájától kapott képpel zárta. A festményt egy gyógyult skizofréniás páciens festette. A kép jóval harmonikusabb benyomást sugall, mint akár a korábban bejátszott filmrészletben látható alkotás.