Bartók és Reich: a ritmus és az utca zenéjének szeretete

A 20. század első felének Bartók Béla, a második felének Steve Reich az egyik legnagyobb zenei újítója. Közös bennük az utca zenéjének, az ütem, a ritmus és a dobok imádata. 

70. születésnapján világszerte az egyik legnagyobb kortárs zeneszerzőként ünnepelték

Come out

Később jazzmuzsikusok mintájára megalakította - a mai napig aktív - együttesét. Egy ideig az afrikai dobolást tanulmányozta, majd balinéz és gamelán ütős hangszereket is kutatta, a hetvenes évek második felében pedig a hagyományos zsidó Tóra olvasás, az ún. kantilláció tradicionális formáival ismerkedett meg Izraelben. Ezek a hatások mind megjelentek zenéjében.

Pályáján a korai, kísérletező művek merevségétől, ridegségétől (Come out, It's Gonna Rain, vagy a Budapesten is elhangzó Music for Pieces of Wood) fokozatosan jutott el ahhoz a zenei formához, melyben sikeresen olvadnak egybe a szövegekkel, hangokkal és ütemekkel kapcsolatos kísérletei (Different Trains, Octet/Eight Lines, vagy a lendületes Music for Large Ensamble).

Steve Reich zenéjét "igazolja", hogy miközben lassan az "akadémiai" komolyzene is befogadta szerzeményeit, a populáris zene sztárjai - például David Bowie - is rajonganak érte, 1999-ben pedig egy remix CD megjelentetésével az elektronikus tánczene elitje - pl. Coldcut és DJ Spooky - is kifejezte hódolatát.

Magyarországon többször vendégeskedett már, korábban a 180-as csoport, manapság pedig az Amadinda Ütőegyüttes ápolja és népszerűsíti Reich zenéjét.