Shakespeare-i dráma az agyban

Brit agykutatók kiderítették, hogy Shakespeare írásainak nyelvezete mozgásba hozza az agyműködést.

William Shakespeare szövegeiben gyakran él azzal a nyelvi technikával, hogy egy-egy szót más szófajjá alakítva használ, például egy főnevet igeként alkalmaz. A Liverpool Egyetem tudósai egy nyelvészek és agykutatók által végzett interdiszciplináris kutatás után feltételezik: ez a technika lehetővé teszi az agy számára, hogy azelőtt megértse az adott szó értelmét, mint hogy felfogná, mi a szerepe a mondatban. Ez a tevékenység rövidke pillanat alatt zajlik le, miközben az agyi működés a tetőpontra hág: a Shakespeare által alkalmazott nyelvi technika ugyanis arra ösztönzi az agyat, hogy némiképp "visszafelé dolgozzon", újraértékeljen. Ennek segítségével végül fel tudja fogni, amit a 16-17. század fordulóján alkotó író mondani akart. Summa summarum: Shakespeare megdolgoztatja az agyat.

Római tragédiáinak egyikében, a Coriolanusban hangzik el az a mondat, amikor az 5. felvonásban a főhős azt mondja, "Nay, godded me indeed." ("imádott Valóban." - Petőfi Sándor fordítása), melyben a "godded me" kifejezésben a fent említett szójáték történik. Ilyenkor az agy gyakorlatilag egy kirakós játékban vesz részt, melyben a valós jelentést akarja megfejteni. Ha hamar sikerül összerakni, akkor az agy ráun a játékra, de ha nem világos számára, hogy az értelmesnek tetsző szöveg miért nem áll össze, akkor izgalomba jön. Azzal, hogy a drámaíró látszólag normális mondatokat furcsa szavakkal fűszerezett, a mai napig meglepi az olvasó agyát és egy hirtelen - drámai - aktivitásra ösztönzi.

Szakértők szerint ez lehet az egyik oka annak, hogy Shakespeare műveinek olvasása miért van drámai hatással az olvasókra.

Pozitív hatással van az agyra

Az viszont érdekes, hogy az agyműködésben végbemenő változás egyértelműen pozitív agyi működésként értelmezhető. "Az agyban kialakuló hatás kicsit olyan, mint egy mágikus trükk. Már tudjuk, hogy a trükk mit jelent, de még nem tudjuk, hogy miként történt. Ahelyett, hogy a trükkre negatívan reagálna, az agy pozitív értelemben kerül izgalomba" - magyarázza Neil Roberts, az egyetem Mágneses Rezonancia- és Képvizsgáló Kutatóközpont professzora.

A szójáték hatása az agyra (Forrás: Liverpool Egyetem)

A kutatásokba bekapcsolódott Guillaune Thierry, a Walesi Egyetem tanára is, aki egy kísérlet keretében 20 résztvevőt kért arra, hogy Shakespeare műveit olvassák, miközben ő elektroencefalogram (EEF) segítségével próbálta követni az agyi eseményeket. Első körben a fejbúbra helyezték el a szerkezet elektródáit, hogy az agyban végbemenő folyamatokat kövessék. Az EEG egy grafikai ábrát állít elő a mérésekről és amikor az agy olyan részt olvas, mely szemantikailag zavaros, akkor egy általunk N400 hatásnak nevezett jelet regisztrál - egy negatív hullámmodulációt. Amikor az agy egy grammatikailag helytelen mondatot olvas, akkor a P600 hatás figyelhető meg, mely a szó olvasása után fennmarad egy ideig. Ugyanezt a P600 hatás volt megfigyelhető a cikk elején említett szójátékoknál is, magyarán ezek egyfajta újraértékelésre, értelmezésre, munkára ösztönzik az elmét.

A tudósok a következő lépésben magnetoencefalográfiai (MEG) és mágneses rezonancia képalkotó eljárással (fMRI) fogják elvégezni ugyanezeket a kísérleteket, hogy kiderüljön, az agy mely területei kapcsolódnak be leginkább a szóelemző munkába. Azt is szeretnék kideríteni, hogy ez a folyamat milyen hatással van az agy egészséges működésére.