Újabb kutatások szerint azonban bizonyos dolgok, mint például a csoportos és szexuális morál, az, hogy mit szeretünk enni, vagy hogyan bánunk az idővel, a veszélyhez való viszonyunk, hogy milyen vidéket szeretünk, kötődünk-e a szülőföldhöz, szeretjük-e a gyerekeket, a nemi sztereotípiák, az incesztussal kapcsolatos beállítódásunk megtanulásában mintha egy sajátos "lenyomat" játszana szerepet. Ez a lenyomat egy valamiképpen már meglévő tudás megerősítését jelenti. Innen nézve a tanulás biológiai szempontból személyiségünk stratégiaszerű beállítása a mindenkori életkontextusnak megfelelően. Ugyanez technikai szempontból megfogalmazva a neuronális programok külső információkkal történő feltöltése.
Mi történik olyankor, ha a limbikus rendszer nem szereti például a latint? A helyzet a következő: az embernek tanulás közben már előre tudnia kell, hogyan kell bánnia a környezetéből származó információval. Ezt már Kant is tanította, aki ismeretelméleti megfontolásokból kiindulva jutott arra a következtetésre, hogy az embernek a világhoz való viszonyulással kapcsolatban veleszületett eszmékkel kell rendelkeznie, különben lehetetlen lenne a megismerés és a tanulás.
![]() |
Emberi agy |
Összefoglalva: jó okunk van úgy érvelni, hogy az "evolúció által meghatározott, ezért biológiai" valamint a "tanult, tehát kulturálisan meghatározott" közötti különbségtétel tovább nem tartható. Sokkal érdekesebb az a kérdés, amint arra Leda Cosmides és John Tooby is több ízben utalt már, hogy bizonyos tanulási folyamatok miért kerültek előtérbe a természetes kiválasztódásnak köszönhetően. De azért ne ámítsuk magunkat: a tanulás semmiképp sem szabadít meg a múlt evolúciós árnyaitól. Éppen ellenkezőleg: a tanulás teljesen másként hajtja végre a biológiai imperatívuszt.
A tanulásnak eszerint gyakorlatilag semmi köze a nyitottsághoz, másfelől a kultúra sem természettől idegen tényező. Éppen kultúrájában nyilvánul meg az ember természete. Lehet az ember bármennyire kész a tanulásra, ez nem jelenti azt, hogy tanítható is. Dióhéjban ez a szociobiológia felfogása.
Forrás: Frankfurter Allgemeine Zeitung