Kis olvasástörténet

Azt hihetnénk, hogy az olvasás megtanulása elsősorban egyéni probléma: előbb-utóbb mindannyiunknak túl kell esni rajta, hiszen ez ma már a legelemibb tájékozódáshoz és a mindennapi kommunikációhoz elengedhetetlen elemi készségként jelenik meg. Emellett azonban ritkán gondolunk arra, hogy a társadalmi cselekvésként felfogott olvasás hosszú történelmi folyamatban alakult ki.

1500 és 1700 között a nyugat-európai lakosságnak csak 2-4 %-a tudott írni és olvasni - de a középkori viszonyokhoz képest ez is igen jelentős fejlődést jelentett. A korai polgári kereskedelem és a városi jogszolgáltatás fejlődése új olvasási és írási alkalmakat teremtett: az új szükségleteket az iskolai oktatás új formái igyekeztek kielégíteni. Ezzel egyidejűleg a reformáció korában megnőtt a magánjellegű olvasás iránti szükséglet is: a könyv ekkor költözött be először a polgári otthonokba. Az első házi használatú könyvek túlnyomórészt bibliák és illusztrált vallásos kiadványok, nyomtatott röplapok továbbá időtlen tárgyúnak tekintett klasszikus szövegek, mitológiák voltak, amelyeket többnyire hódolatteljes módon, sokszor a vallásos ünnepekre és különleges alkalmakra, illetve bizonyos évszakok, napok stb. szerint időzítve ütöttek fel. Az olvasás még ebben a korai polgári korszakban is csak ritkán jelentett személyes, néma meditációt: inkább a hangos nyilvános-családi felolvasások és a hallottak közös feldolgozása volt a bevett forma.

"Tiltott gyümölcs"

A könyvek továbbra is drága dolgok maradtak, ezért a polgárok demokratikus alapon olyan olvasókörökbe, olvasókabinetekbe szerveződtek, ahol cserélhettek és közös véleményt is kialakíthattak olvasmányaikról. Ekkor válik a nagyobb városokban valóban széles körökben is elterjedtté a (részben szatirikus) napi- és hetilapok kiadása is, amelyek utóbb fontos szerepet játszottak a francia forradalom idején és idővel a modern politikai nyilvánosság kialakulásának és megerősödésének leghatékonyabb ösztönzőivé váltak. A kortárs grafikai ábrázolások szerint ekkoriban megváltozik az olvasó test szerepe is: eltűnik a fennhangon való olvasás, a fülelés és a kibetűző ujjmozgás, és az olvasás mindinkább a szem - és csak a szem - dolgává testetlenedik. A korszak uralkodó felfogása szerint aki olvasni kezd, az mintegy kívül rekeszti a külvilágot, hogy a mindenkori olvasmánya szövegébe merülve intenzifikálja saját személyes tapasztalatát.