Az NMR a genetika szolgálatában

A sejt molekulái közötti kapcsolatok felderítése alapvető jelentőségű a sejtélettani folyamatok megértéséhez. A Max-Planck-Intézet biofizikusai biokémiai és biofizikai módszerekkel részletesen analizáltak egy ilyen folyamatot.

A sejtélettani folyamatok megértéséhez igen fontos, hogy képet alkothassunk a sejt molekuláinak kapcsolatairól. A Max Planck-Intézet biofizikusai Göttingenben biokémiai és biofizikai módszerek segítségével részleteiben analizáltak egy két proteinből és egy RNS-molekulából álló molekulakapcsolatot, s eredményeiket néhány hete nyilvánosságra hozták a Science magazinban. A vizsgálat tárgyát képező molekulakomplexum a szplájszoszóma részét képezi, mely lényegi szerepet játszik magasabb szervezettségi szinten álló élőlények génexpressziójában.

RNS-molekula modellje

A szplájszoszóma egyik különleges tulajdonsága, hogy minden szplájszoszóma-folyamatnál újonnan képződik egy pre-mRNS-en. Ennek előkészítésére a szplájszoszóma protein- és RNS-összetevői jelentős részben már előzetesen alegységekké, ún. snRNP-ké (az angol small nuclear ribonucleoprotein particles kifejezés rövidítése) szerveződnek. Ezek jelentik az építési modulokat. E modulok közül három összekapcsolódik az U4/U6-U5 tri-snRNP-ben: ez a szplájszoszóma legnagyobb építési egysége. Amikor minden alegység együtt van egy pre-mRNS-en, molekuláris átépítési folyamatok kezdődnek, melyeknek eredményeképpen létrejön a feladatának minden tekintetben eleget tevő szplájszoszóma-gépezet. Különösen az U4 snRNP-nek kell különválnia és eltávolodnia az U6 és U5 snRNP-től. A szplájszoszóma közben szintén kinyílik. A szplájszoszóma-reakció startlövése tehát csak akkor hangzik el, amikor minden komponens elhelyezkedik a rajtmezőn: a funkciójának megfelelő pozícióban.