Avery Brundage a játékok utolsó előtti napján beszédében méltatta az 1956. évi nyári olimpia eredményeit, és hangsúlyozta, hogy a világhelyzetet tekintve az olimpiának most különösen vagy volt a jelentősége. Mindezeket tekintetbe véve lehetségesnek tartja, hogy a béke Nobel-díjra a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot javasolja.
Brundage nagy jelentőséget tulajdonított annak is, hogy a németek közös csapattal vettek részt az olimpián, s számos olyan ország férfi és női sportolói gyűltek össze Melbourne-ben, amelyek között nincsen diplomáciai kapcsolat.
A továbbiakban a NOB elnöke kifejtette, igazságtalannak tartja, hogy az atlétikai tízpróba verseny győztese csak egy aranyérmet kap, míg ugyanakkor a tornászok akár nyolc aranyérmet is szerezhetnek. Szerinte a NOB előreláthatólag foglalkozik majd ezzel a kérdéssel.
Egy kérdésre válaszolva Brundage kijelentette, hogy a NOB nem szándékozik az olimpiai játékok műsorát újabb versenyszámok besorolásával bővíteni, sőt a műsor szűkítésére gondol. Végül rámutatott arra, hogy a NOB három-négy tagból álló állandó bizottság létesítését vette tervbe, amelynek tagjai jól ismerik az olimpiai szabályokat, s a különböző városoknak az olimpiai játékok megrendezésével kapcsolatban, szervezési kérdésekben tanácsokkal szolgálnak. A melbourne-i olimpiai játékokat Brundage "50 millió dolláros vállalkozásnak" nevezte.