Sárkány István naplója

 

Bezárult a magyar olimpiai falu. December 7-én elutazott az első csoport, 8-án a hátra maradtak. Sok könnyes szem előtt vonták le a magyar zászlót. Sírtak azok is, akik úgy döntöttek, hogy egyelőre nem mennek haza. Sírtak azok is, akik elbúcsúztak a kint maradtaktól. Az a bizonytalanság, mely a hazai eseményekkel kapcsolatban befészkelte magát sportolóinkba, az az elhagyatottság, melyet az otthoniak semmivel sem enyhítettek, eredményeik otthonról való semmibevevése, a nyugtalanító ausztráliai újság- és rádió hírek, ilyen sorsdöntő elhatározásra késztették őket.

A repülőgép nekivágott a nagy útnak. Estére már Darwinban voltunk. Rövid pihenő után tovább mentünk, és csak XII. 9-én Saigonban tartottunk néhány órás pihenőt. Vietnamnak ez a része nagyon nyugtalan állapotban van. Bennünket is alig akartak kiengedni a városba, és akkor is csak úgy, hogy senki nem szállt le az autóbuszról. Vietnamnak ez a része fel tudott szabadulni a francia uralom alól. Most örül függetlenségének, és nem veszi észre, hogy az USA egyre jobban terjeszkedik. Jelenleg örül a dollárnak, és nem látja még, hogy az adósok börtönébe kerülhet. Bao-Dajt, ezt az erkölcstelenül élő államfőt leváltották és most Diem a köztársasági elnök. Ő igyekszik népét egészségesebb élet felé terelni, és ennek céljából bezáratta a bordélyházakat, a pénzbarlangokat és játékkaszinókat. De nép nagy tömege olyan tákolmányokban lakik, melyek mellett egy hazai disznóól palotának illik be."