Levegőben az egész csapat

November 7-én az olimpikonok második csoportja is repülőgépre szállt. Négyórás utazás után érkeztek meg Athénba, ahonnan még aznap továbbindultak a pakisztáni Karacsi felé. Az olimpiai csapat első fele is ugyanebbe a városba tartott. Az ő útvonaluk azonban más volt: Isztambulon keresztül közelítették meg Karacsit.

A repülőút hosszú és monoton. "Kezd elveszni a nappal és az éjszaka fogalma" - írja a repülőn Héder János a naplójába. Sokan nem bírják az utat. Ferdinándy Géza emlékszik, hogy Papp Laci nagyon rosszul volt. "Ahogy a repülőtér betonjára lépett, azonnal rosszul lett. Kapott ugyan gyógyszert, kúpot, mindent, de semmi sem segített rajta. Övé volt az első sor, ott hevertek a fürdőköpenyek, meg mit tudom én, még mi, oda rögtön lefektették." A csapattársak sem tudtak mit tenni, nézték, ahogy az ökölvívó falfehéren fekszik.

Az eseménytelen utat csupán a repülőből eléjük táruló látvány színesítette. "Amikor megérkeztünk az olaj hazájába, amerre szem ellátott, mindenütt csak olajkutak, fúrótornyok voltak láthatók" - írja Dőri András visszaemlékezéseiben. "A Márvány-tengeren keresztül, Teherán irányába Abadanba mentünk. Sok sivatagot, magas hegyeket láttunk. 5600 méteren repültünk" - meséli Vagyóczky. A pilóta, még mielőtt elhagyták volna Isztambul légterét, tett egy kört a város felett, hogy a sportolók felülről is megtekinthessék a várost.

Karacsiban meleg várta az őszből érkező magyarokat. Működtek a ventilátorok, ingujjra vetkőzhettek. A csapat a reptér tranzitszállójában szállt meg. Egy napos pihenő várt rájuk, míg megérkezett a második csapat. A Magyarországról érkező újabb hírek letörték a sportolókat. "Ilyenkor, ha hallunk valamit hazulról, mindnyájan szívesen lemondanánk erről az útról, csak minden lenne a régiben" - mondja Magay Dániel.

"Két óra elteltével azonban még a legjobb családapák is láthatóan elfeledkeznek ezekről az eseményekről, annyira leköti a társaságot ez a különös utazás. Borzasztónak és szinte elképzelhetetlennek tűnik néha magunk előtt is ez a viselkedés" - mondja Magay -, "de azt hiszem, ha ez nem így lenne, néhányan az ideg-összeroppanás küszöbén állnának." A fásultsághoz az utazással járó rendszertelen életmód és a bezártság is hozzájárul. A sportolók ekkor értesültek Hollandia szolidaritási bojkottjáról. "Hollandia és még egy ország nem megy az olimpiára. A pénzt a magyaroknak adják. Szégyellhetjük magunkat" - mondja Magay.