"Ha nem törődünk az épülettel, akár fa, akár beton: elpusztul."

Az előadó harmincöt év alatt, 1967-1992 között összegyűlt interjúiból, nyilatkozataiból válogattunk. A szövegrészletek közelebb visznek Makovecz Imre alkotói műhelyéhez, szellemi gyökereihez, művészete forrásvidékéhez.

Az elődök

"Kialakítottam magamban erővel egy képességet, hogy az elmúlt korok építészetét úgy lássam, mint egy soha nem látott, vadonatúj építészetet. Mintha én, mondjuk a poitiers-i katedrálist, hihetetlen csodálkozással és a szokatlanság benyomásával pillantanám meg. Mert rájöttem, még egyetemista koromban, hogy különben egyszerűen hamis szépségmázzal látok mindent, ami régi, és emiatt semmiféle realitásérzéke nem lesz a számomra." (1981)

"A szellem úgy árad a világban, mint a víz a földben. Rétegekben. Más a vize az öt méter mély kútnak, más a harmincmétereseké, más az artézi kút vize. Az ötméteresét nem iszom. Nagyon szeretem Venturi építészetét, Leon Krierét, Goff, Böhm, Csete épületeit, azokat, akik léteznek." (1977)

Frank Lloyd Wright "...lerakta az elméleti és gyakorlati alapjait az organikus építészetnek. Leírta és gyakorolta azt a felfogást, hogy nem fény városát kell építeni, hanem a civilizációt úgy kell felhasználni, hogy mindenkinek legyen egy acre-nyi területe, amelyen belül a saját otthonát meg tudja teremteni. Ne hagyjuk, hogy a civilizáció összesűrítse az embereket egy kupacba. A civilizációt vigyük ki a természetbe, és a természettel összhangban próbáljunk emberi életkörülményeket létrehozni." (1987)

"Én a legnagyobb tragédiának tartom, és a XX. századi építészet kényszerű, kelletlen árulásának, hogy olyan tárgyi környezet jött körülöttünk létre, amely egyre nehezebbé teszi az emberiségnek azt a szerves kibontakozását, ami szerintem a századforduló környékén kezdődött. Ilyen módon tehát én valóban elvetem az első világháború óta történt építészeti próbálkozásokat, amelyeken ugyanakkor fölnevelkedtem. Még azt is mondhatom, hogy ellenségesnek érzem azokat az építészeti formulákat vagy elveket, amelyeknek eredményeképpen ma az embereknek úgy kell élniük és úgy kell egymással találkozniok, mint ahogy ma kell." (1981)

Jelen és jövő

"A XX. század végi civilizáció eljutott oda, hogy információs rendszerével, informatikájával, tömegkommunikációjával és fantasztikusan teljesítményorientált életvitelével azt célozta meg, hogy a természet helyett az emberi társadalomban egy új természetet, egy metatermészetet hozzon létre. Olyan tárgyakkal, életformával, hírstruktúrával vegye körül az embereket, amely azt a benyomást kelti, mintha maga az élet volna. E konstrukció tragédiájának és bukásának igazi oka valószínűleg az lesz, hogy nem számol azzal: az ember nemcsak szellemi-lelki lény, hanem természeti lény is. Az ember nagyrészt a teremtett világhoz tartozik mint élőlény. Civilizációnk ennek az élőlénynek az egész világgal való kapcsolatát kihagyja, és kiragadja abból a természeti kontextusból, amely nélkül nem tud élni." (1992)

"... ha az ember olyan házakat vagy bármilyen - nem csak házra gondolok, mert sokféle szakma létezik - olyan jeleket tud letenni, amelyek alkalmasak arra, hogy harminc év múlva egy fiatalember azon keresztül, mint láncszemeken keresztül, kapcsolódni tudjon egy folyamathoz, akkor ez nem kis dolog. És én úgy gondolom, hogy valóban, talán az én épületeim erre is jók, hogy ez a folytonosság ki ne vesszen. Nem hasonlít az én építészetem Kós Károly építészetére, Lechnerére vagy Zrumeczkyére, mégis letagadhatatlan, hogy egy folytatás. Ha mi elismerjük, hogy öregapáink munkáját tudjuk folytatni, és a dédunokáink meg ezt tudják folytatni, az azért nem rossz dolog." (1985)

(A szövegek forrása, ahol azok teljes terjedelmükben megtalálhatók: Makovecz Imre műhelye. Tervek, épületek, írások, interjúk. Szerk. Gerle János. Bp. 1996.)