Németh László szerepe a népi írói mozgalomban

Borbándi Gyula író Németh László születésének centenáriumán, 2001-ben tartott előadást a Magyar Tudományos Akadémián.

Borbándi Gyula író

Németh LászlónakBabits Mihálynak

Németh László programírásaiban fejtette ki nézeteit a népi és népies írók "szembenállásáról" (Népiesség és népiség, 1928), valamint arról, hogy 1920 óta új írónemzedék nőtt fel Magyarországon, mely a magyar kultúra tüzét szeretné fellobbantani az egész népben (Új reformkor felé, 1928). Az utóbbi csoportba az új írói nemzedéken kívül beleérthetők az ifjúság és a fiatal értelmiségiek egymás után alakuló szervezetei is, melyek útmutatóként kezdték használni az egyre szélesebb körben népinek nevezett írók felismeréseit és eligazításait.

Németh László

Ady EndrétSzabó DezsőtMóricz ZsigmondotErdélyi Józsefet, Veres Pétert, Németh Lászlót, Illyés Gyulát, Kodolányi Jánost, Szabó Lőrincet, Gulyás Pált, Féja GézátTamási ÁrontJózsef Attilát(Illyés, Erdélyi, Szabó LőrincJózsef AttilaNép és íróNémeth LászlóErdélyi, Illyés, FéjaJózsef AttilaIllyésPusztulás

A falukutatás megindulásával fiatal és idősebb szerzőkkel egyaránt bővült a kör. Utóbbiak közé tartozott Veres Pál, Tamási Áron, Szabó Pál, Sinka István, a még csak húszas éveikben járó falukutatók közül Erdei Ferenc, Darvas József, Kovács Imre, Szabó Zoltán. Németh László viszonya lassacskán megromlott Babitscsal és a Nyugattal, de égető szükségét érezte annak, hogy a mozgalom tagjai között fenntartsa és ápolja az élő kapcsolatot.

Így 1932-ben egyszemélyes folyóirat indított Tanú címen, mely hamarosan megszűnt - anyagiak és megfelelő érdeklődés híján. A hamarosan induló, s 1938-ig megjelenő Válasz című folyóirat már egészen a népiség jegyében és szellemében működött, és a Tanúénál jóval szélesebb olvasóközönséget kívánt megszólítani.

A magukat nyíltan népinek valló folyóiratok közül a Magyar Út 1934-ben, a Kelet Népe 1935-ben, a Magyar Élet 1936-ban, a Híd 1937-ben, a debreceni Tovább 1938 elején indult. 1939-ben a Parasztpárt hetilapjává vált a Szabad Szó, 1941-ben rövid időre népi orgánummá lett a debreceni Tiszántúl. A napi sajtóban megjelenő hírek mellett egyes kiadók egyenesen "szakosodtak" a népi írói munkák megjelentetésére (Magyar Élet, Turus, Exodus).

A 30-as évek második felétől tapasztalható, hogy Németh László közéleti tevékenysége megtorpan. Az 1937-ben alakult Márciusi Fronttól és a Nemzeti Parasztpárttól is távol tartotta magát, a napi politika nem érdekelte. Ahogy az őt személyesen is jól ismerő Borbándi Gyula megjegyzi: "A politikai helyzetek megítélésében és a közgondolkodás alakításának képességében talán csak Bibó István mérhető össze vele."

A háború idején a népi írók mozgalma eléggé megoszlott. Korábban sem beszélhettünk szigorú egységről: szervezetileg igen lazán működött, autonóm egyéniségek szabad társaságaként létezett, a híveket és tagokat egyaránt olykor igen éles ellentétek választották el egymástól. Mindeközben természetesen egyetértettek a magyar nemzet sorsát illető legfőbb kérdésekben. Németh László sajátos pozícióval bírt köztük: az őt övező széleskörű tisztelet mellett bírálták is egyesek, még a hasonlóan gondolkodók közül is. A mélyben és a felszínen egyaránt megjelenő ellentéteket jól illusztrálja, hogy az 1943-as szárszói konferencián csupán annyi ideig tartózkodott, amíg saját előadását megtartotta. Szárszói beszéde a népi mozgalom háborús és háború utáni helyzetmegítélésének és programnyilatkozatának egyaránt tekinthető.

Borbándi összegzését idézem: "Németh László a népi irodalom és mozgalom meghatározó alakja, Illyés Gyulával annak páros csillaga volt. Ez irodalom és mozgalom nélküle nem volna azzá, amivé lett és aminek az utókor, legalább is a még élő nemzedékek ismerik."