TDK: a többlettudás az élethez segít

Interjú Szendrő Péterrel, az Országos Tudományos Diákköri Tanács elnökével.

A TDK magyar jelenség, vagy másutt is lehet találni ilyen tudományos versenyeket?

- Magyarországon az önképző köröknek óriási hagyománya van. Nem a TDK találta ki az önképző köri munkát, hanem a különféle egyetemi szakkollégiumok, mint például az Eötvös-kollégium, kiváló előzményei voltak ennek. Nemrég ünnepeltük a TDK 50. születésnapját, megrendeztük a XXV. konferenciát, amely azt jelenti, hogy a kezdeményezés átívelt a különböző korokon, rendszereken és kormányokon. Ennek oka, hogy az értékítélete teljesítményeken alapul. És hogy a kérdésre válaszoljak, azt lehet mondani, hogy a TDK hungarikum. Különböző tudományos versenyek persze léteznek máshol is - például középiskolai matematika, fizika-versenyek -, de a felsőoktatásban a tudományos kiválasztásnak ilyen konzekvens iskolája nincsen. Az előző rendszerben megpróbáltak a KGST-országokban elterjeszteni valami hasonlót, de ezek a kezdeményezések valamiért sehol máshol nem élték túl a rendszerváltást. A TDK-rendszer a maga kétfordulós, intézményi, majd országos döntőből álló szisztémájával, s végül az aranyérem elnyerésének lehetőségével tehát egyedülálló a világon. Ezért is lehet az, hogy a Pro Scientia Aranyérmeseket a világ összes iskolája és munkahelye szívesen fogadja. Emellett a diákköri tevékenység a magyar tudósképzés kontinuitását is biztosítja, ahol tanármesterek diákjaikat segítik. Elég, ha Freund Tamás Bolyai-díjas agykutatóra gondolunk, aki Vizi E. Szilveszternek, az MTA elnökének volt diákköröse, és aki már ugyancsak saját tanulóinak diákkörös munkáját segíti.

Mit jelent pontosan a diákköri tevékenység?
- Diáktudományos kutatást. Ezt végezheti valaki egyedül, vagy végezhetik többen is együtt, egy nagyon fontos jellemzője van, hogy minden esetben a kötelező tananyagon túlmutató tevékenységről van szó. Ez a legjobb esetben úgy történik, hogy a diák bekapcsolódik tanárának kutatásaiba, ellesi tőle a kutatás rejtelmeit. A kutatás általában team-munka, de - főleg a humán tudományok területén - vannak egyéni, mester-tanítvány együttműködések. Ám még ha valaki egyedül is dolgozik, akkor is szüksége van az őt befogadó tudományos műhely, a könyvtár, esetleg a tanszék segítségére, így ez is egyfajta csapatmunka. A TDK szakmai háttere biztosított, számos kitűnő kolléga végzi a felkészítő, támogató munkát. További feladatunk az, hogy ebben a modellben folyamatosan ösztönözzük a hallgatókat a tudományos teljesítményre, és elfogadtassuk velük, hogy a diáktudományos munka érdekük, része további szakmai sikereiknek.

Mit jelenhet egy ilyen tudományos szereplés egy magyar diák számára? Milyen lehetőségekkel kecsegtet a magyar tudomány az ifjú kutatni vágyók számára?

A kutatás életreszóló tapasztalatot ad