Miért érthető nehezen a modern fizika?

Elveszett és megtalált gondolatok - Etesi Gábor írása

KVANTUMELMÉLET ÉS HEIDEGGER FILOZÓFIÁJA

Láttuk, a kvantummechanika szerint az egyedi kísérletek kimenetele megjósolhatatlan; a kvantummechanikai mérés e problematikája a modern megértés egy másik sajátosságára is felhívja figyelmünket:arra,hogyakölcsönhatásfogalmátnemértjük,végesen el nem gondolhatjuk. Martin Heidegger mutatja ki, hogy a René Descartes-tól származó, a külvilágot objektumként az énnel mint szubjektummal szembeállító felfogás prekoncepciót tartalmaz; fenomenológiailag helyesebb "világban-benne-lét"-ről mint elsődleges világhoz való viszonyulásról beszélni (HEIDEGGER 1989, 19-21. §). A világban-benne-lét egyik természetes tulajdonsága a kölcsönhatás mint megismerés (HEIDEGGER 1989, 13. §), míg a polarizált descartes-i felfogásban a kölcsönhatás már csak mint rendkívül összetett folyamat, mint az objektum és a szubjektum kölcsönös egymásra hatásainak végtelen approximációja gondolható el.

Ha a heideggeri ontológia szerint tekintünk szét, akkor tehát a kölcsönhatást mint elemi tulajdonságot kell megragadnunk, s nem mint bonyolult folyamatot, illetve általában sok helyen állapotokat, tehát tulajdonságokat kell látnunk a descartes-i folyamatok helyett. Ez lehet az egyik magyarázata a heideggeri nyelv különösségének, ami a kifejezések főnevesítésében nyilvánul meg (az igék használatával szemben).

Érdekes, hogy a heideggeri filozófia és a kvantummechanika egy kultúrkörben és időben jött létre, s sok problémájuk közös. Mégis, a két elmélet közti közvetlen kapcsolatról mindmáig nem beszélhetünk (WEIZSÄCKER 1980).