A koptok kultúrája a miénk is

A kopt művészet története semmiben nem különbözik a földközi-tengeri, késő antik, illetve korai bizánci művészetétől, legfeljebb ismertsége fokában - derült ki a Mindentudás Klub március 23-i előadásán, a Szépművészeti Múzeumban, ahol Radnóti Sándor esztéta beszélgetett Török László akadémikussal, a kopt műveltség világhírű kutatójával.

A Szépművészeti Múzeum olajfestményekkel zsúfolt alkalmi "előadójában" már kezdés előtt több százan ültek a széksorokban, amikor a Mindentudás Klub háziasszonya, Spilák Klára rövid felvezető után átadta a szót a Radnóti Sándor - Török László előadópárosnak.

Telt ház a múzeumban

Ez a problémakör a kopt kultúra, a kopt mentalitás egyik sarokpontja - mondta Török László, utalva a világhírű művészettörténészre, Josef Strzygowskira, aki szembe találta magát egy - nekünk ma már evidens - álproblémával, nevezetesen azzal, hogy miért tettek bizonyos "nem odavaló" ábrázolásokat templomaikba az egyébként keresztény gyülekezetek. Azt találta, hogy ez egy mentalitás kifejeződése.

Úgy vélte, az egyiptomiak és az egyiptomi keresztények is különösen vonzódtak az asszír meztelenség iránt. Csak hatvan évvel később derült ki egy kiváló dán művészettörténész munkája nyomán, hogy itt egy nagy titok lappang. Az egyik ásatás olyan, 4. század végi keresztény arisztokratáknak készített sírkápolnát tárt fel, amelynek környékén húsz-hatvan évvel, sőt még korábban is pogány arisztokraták temetkeztek, akik ugyanazokkal a pogány mitológiai alakokkal nyugodtak együtt, mint a keresztények. Nos, ez volt az egyik verem, amelybe korán "belezuhant" a kopt művészettörténet, nem tudván, hogy a tárgyak mikor készültek, így ezekben a mentalitás kifejezését látták. Minél inkább foglalkoztatta a művészettörténészek fantáziáját, hogy milyen és hogyan írható le ez az életérzés, annál kevésbé volt fontos, hogy visszatereljék a kopt művészettörténetet arra a vágányra, ahol különben a művészettörténet általában mozgott: a maguk miliőjében magyarázható, attribuálható tárgykultúra értelmezésére.

Török László

Radnóti SándorTörök professzor

Mindez hosszú évtizedek harcai alatt tisztázódott, melynek te is egyik főszereplője voltál. Ennek az új képnek az egyik lenyomata ez a kiállítás. Beszéljünk hát a kiállításról és ezen belül arról a művészeti anyagról, amely itt látható - váltott témát Radnóti Sándor.

Én egy egyszerű tételből indultam ki - kezdte a gondolatfűzést Török László. Azt mondtam, hogy ez egy művészeti múzeum, ahol én művészeti kiállítást szeretnék csinálni. Ugyanakkor láttam azt, hogy az utolsó húsz-harminc évben milyen irányba mentek el a kopt kiállítások általában. Ugyan nagyon sokat élveztem abból a haszonból, amit az hozhat, ha "tücsköt-bogarat" - régészeti, kultúrtörténeti, társadalomtörténeti kiállítást - egyszerre csinálnak. Ebből sokat profitálok, de nem biztos, hogy ez a helyes út. Nem biztos, hogy ez juttatja el a XXI. századi látogatóhoz azt, ami a kopt művészet. A célkitűzésem az volt, hogy a magas művészet legyen a középpontban. Ehhez hozzá kell tenni, hogy hosszú évtizedek előítéletein kell "keresztülvágnia" magát az embernek, hogy megállapítsa, mi a magas művészet, és hogyan rétegződik a kopt művészettörténeti emlékanyag.

A célkitűzés: bemutatni azokat a mestereket és műhelyeiket, akik magukban hordták a kor művészeti inspirációinak ismeretét; az egyiptomi talajból, és a különálló hagyományokból fakadó antik-összmunkát. Ehhez érdemes hozzátenni, hogy még mindig művészeti, esztétikai, akár elméleti kérdés is, hogy hogyan függ össze a magas művészet a rétegződés alacsonyabb szintjein elhelyezkedő művészeti tervezéssel. Ezért látható egy kollekció a nagyon nagy, antik "tömegtermelő" műhelyekből és a házi műhelyekből is néhány érdekesség. Ilyen például a kicsi szövőszéken elkészülő szerény díszítés, amely egy tunikára kerül. Ezt mutatja be a kiállítás zárókollekciója: a VIII. századi kisműhelyekben készített textilekből ugyanis van egy olyan válogatás, amely igyekszik megmagyarázni, hogy mennyiben igaz, amit Strzygowskiék elgondoltak, tudniillik hogy a kopt művészetben van valami, amit népművészetnek lehet nevezni.

Szeretném azt is megmagyarázni, milyenek voltak a vallási elgondolások; megmutatni az írásformákat, az öltözködést. Ez roppant hasznos lehet, de talán az a "villámfény", amelyet egy-egy főmű jelent, többet ér, mint egy enciklopédikus ismeretanyag - összegzett Török László.

Annál is inkább, mert van egy hatalmas probléma: éspedig, hogy Krisztus isteni lényegű-e vagy pedig isteni és emberi természete is van. Ez a kor kopt keresztényeit szenvedélyesen megosztotta és halálos ellenségeivé tette egymásnak. Te erről azt mondod, hogy ennek semmilyen nyoma nincsen a kopt keresztény művészetben - vetette fel Radnóti Sándor.