A koptok kultúrája a miénk is

A kopt művészet története semmiben nem különbözik a földközi-tengeri, késő antik, illetve korai bizánci művészetétől, legfeljebb ismertsége fokában - derült ki a Mindentudás Klub március 23-i előadásán, a Szépművészeti Múzeumban, ahol Radnóti Sándor esztéta beszélgetett Török László akadémikussal, a kopt műveltség világhírű kutatójával.

Igen, ezt a nyomot mindig is nagyon szerették volna megtalálni, mert a korabeli teológiai, irodalmi hagyomány, és a történelem ismeretei azt mutatják: a különböző felekezeti hitviták kérdése időnként nagyon kegyetlen, az élet középpontját képező probléma volt - fejtegette Török László. Egyiptom történetében az egyiptomi egyház leszakadása a konstantinápolyi, a római egyházról igen komoly és messze ható tény. Ennek ellenére azt kell mondani, hogy ez a művészetben nem mutatható ki. Azok a dogmatikai különbségek, amelyeknek védelme érdekében szerzetesek rontottak be különböző helyekrevertek agyon civileket, papokat - a művészetre nem hatott ki.

Azt is lehet mondani, hogy a pogányságról a kereszténységre való áttérés sem feltétlen hatott? Tehát lehettek kettős értelmezések? Lehetett így is értelmezni egy művet és amúgy is? - folytatta egy kérdésfüzérrel az esztéta.

Igen, szerencsés módon a Szépművészeti Múzeumnak az antik gyűjteményében van egy nagy terrakotta- és egy jelentős csontfaragvány anyag, amely pontosan ezt a kérdést, a kettős olvasatok ügyét illusztrálja. A magánvallásosságban, a varázslásban, a hiedelmekben megnyilvánuló vizuális művészeti forma, az amulettek világa azoknak a kis áldozati szobrocskáknak a glóbusza, amelyeket egy anyaságra, vagy egy könnyű szülésre vágyó, netán a házasságában problémákkal küszködő nő megvásárolhatott akár egy pogány szentélyben, akár egy keresztény templomban. Ezek azok a pogány termékenységi figurák, amelyeket évszázadokon keresztül gyártottak, és megtalálunk mindenféle, egyértelműen pogány kontextusokban. Ugyanezek a típusok megvásárolhatók voltak a legnagyobb keresztény zarándok-szentélyekben - mondta el mindezt szinte egy levegőre Török professzor.

Bár te itt nyugodtan és higgadtan fejted ki mindezt, eközben azt gondolom, hogy itt össze kell omolnia bennünk egy meggyőződésnek. Dvorzak írt egy nevezetes esszét a kora keresztény művészetről, amelyben azt fejtegeti: a társadalom kereszténnyé válása tökéletesen megváltoztatta a művészetek stílusát is. Annak fényében, amit most te előadtál, arra kell gondolnunk, hogy nagyon sok gazdag keresztény van, aki folytatja, tartja a "pogány" hagyományt is - vetette közbe Radnóti Sándor.

Igen, ez nyilvánvaló. A miliőknek ugyanis óriási szerepe van, és nem lehet egymással összehasonlítani olyan közegeket, amelyeket akkor, abban a történeti helyzetben esetleg szakadékok választottak el egymástól - mondta Török László.

Amiről még beszélnünk kell, azok maguk az alkotások. No, nem A vadászó kentaur-ra gondolok, amely nyilvánvalóan a kiállítás egyik főműve, s amelyről te egy egész könyvet írtál, hanem a másik kedvencedre, ami egy egészen kicsi ószövetdarab - forszírozta az esztéta.

Ez egy olyan oroszlántípus, amely a hellenisztikus kor óta sztereotip vadászati ábrázolási figura. Egy oroszlán, aki nappal pihen és meghallja, hogy közelednek a vadászok, csaholnak az ebek; fölkapja a fejét, elbömböli magát és ugrásra kész, de még döntés előtt van, hogy támadjon, vagy meneküljön - részletezte egyik kedvenc kiállítási tárgyának leírását Török László.

Radnóti Sándor az oroszlános motívummal

Kiderült: a most Budapesten látható szövetdarabbal egykorú, harmadik század végi-negyedik század első feléből való ábrázolások közül a leghíresebbek sem érnek fel ennek a kompozíciónak a csodálatos zártságával, egyensúlyával. A figura körbe írható, és ebben a körben maga az alak egy S betű, amiben a feszültség, az egyensúly, a mozgás, a körforgás, minden együtt benne van.

Most jön az utolsó kérdés, méghozzá az első álkérdés. Miért kell éppen most kopt kiállítást csinálni?
Mert ez mind a mi műveltségünk része. Ha valaki figyelmesen végignézi ezt a kérdést, föl kell fedeznie, hogy amiket itt lát - ezek a formák, figurák, ezek a stílusok, amik itt jelentkeznek -, már vagy látta a Nemzeti Múzeum késő római tárgyain, vagy ismeri őket művészettörténeti tanulmányaiból. Ez mind mi vagyunk. És ha már itt ülünk, engedjenek meg egy provokatív befejezést. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy a Szépművészeti Múzeum valaha a magyar festészet és a magyar művészet anyagát is tartalmazta. Számomra a nemzeti kultúra válsága akkor kezdődött el, amikor a magyar anyag kivonult, és egy töredéke más gyűjteménybe került. Ekkor elveszítettük azt a lehetőséget, hogy az egyetemes kultúrát egyszerre láthassuk, úgy ahogy azt mondjuk a londoni National Galery-ben vagy a British Museumban láthatjuk. Szeretném, hogy ha ezt a szemléletet "minél több kopt kiállítással" visszaállíthatnánk - legalább mentálisan, mert a hagyaték közös és egyetemes.

Az előadás végén egyetlen nézői kérdés érkezett. Egy középkorú úriember azt firtatta, hogy mennyire nyomja rá bélyegét manapság a muszlim-keresztény "kulturális szembenállás" a kopt emlékek megőrzésére.

Török László elmondta, hogy az elmúlt évtizedekben-évszázadokban számos fordulópontja volt ennek a történetnek, ugyanakkor az elmúlt időszak kifejezetten pozitív változást hozott. Mára Egyiptom számos múzeumában látható önálló kopt tárlat, legutóbb éppen Alexandriában nyílt egy minden szempontból világszínvonalúnak nevezhető kiállítóhely.