Csernobil 30. Plusz két nap

Legtöbbször nem olyan volt, mint amilyennek képzeltük. A sugárzás a kijelölt útvonalakon egyáltalán nem veszélyes, a főbb utak tükörsimák, a baleset utáni oltáshoz használt járművek temetője pedig már nem is létezik. A felrobbant erőmű körül épülő új szarkofágon kívül viszont így sem sok biztató dolog van, talán csak a visszatelepült néni elszántsága. A csernobili atomkatasztrófa 30. évfordulója után az Origo tudósítója két napig járta az erőmű körüli tiltott zónát. Képriport.

Helységnévbeton Csernobil határában Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

A Kijevtől 135 kilométerre fekvő Csernobilt még a 12. században alapították, de ezt alighanem az atomkatasztrófa előtt sem mondta volna meg senki, hát még most. A város bejárata nagyjából 20 kilométerre fekszik a lezárt területnek az ukrán hadsereg és rendőrség által őrzött bejáratától.

Trafóerdő az épülő szarkofággal az erőmű 4-es blokkjánál Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

Maga a katasztrófa helyszíne Csernobil és a belorusz határ között nagyjából félúton fekszik, Pripjaty város szomszédságában. A Leninről elkeresztelt erőművet a 70-es évek elején kezdték építeni, az első blokk 1977-ben készült el, ezt további három követte 1983-ig. Itt azonban nem akartak megállni, a baleset idején 85 százalékos készültségben lévő – és azóta úgy hagyott – 5-ös blokk 1987-ben kezdett volna üzemelni. Összesen azonban 12 blokkot terveztek. A baleset után még üzemképes részlegek 2000 végéig termeltek.

A balesetre emlékeztető freskó Csernobilban Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

A városban ma jobbára azok laknak, akik a 2600 négyzetkilométeres lezárt zónában dolgoznak – ők összesen nagyjából 4 ezren vannak. Számukra minden közszolgáltatás elérhető – működnek boltok, hivatalok, és van kórház is –, ezért az efféle mementókat leszámítva Csernobilt bármelyik elhanyagolt posztszovjet várossal könnyedén össze lehetne téveszteni.

A katasztrófa helyszíne Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

Az 1986. április 26-ai robbanás után a 4-es blokk köré betonszarkofágot húztak, de a hatásfoka finoman szólva sem megnyugtató. Emiatt 2009-ben új szarkofág építésébe fogtak, pár száz méterre a reaktorblokktól. Körülötte is akad azonban jócskán előkészítő munka.

Az új szarkofág belseje Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

A most készülő monstrum – egyszerűbb nevén a boltív – tulajdonképpen két, egymásra épített fémszerkezet. Előbb a külső héj készült el, majd hozzácsatolták a belsőt. A kettő között a munkások ilyen folyosókon tudnak közlekedni.

A 4-es blokk a boltív alól Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

A készülő szarkofág méretei – ahogy Petro Britan építésvezetőtől megtudtuk – elképesztőek: 257 méter széles, 150 méter hosszú és 109 méter magas. Eddig 1,43 milliárd euróba került, de a baleset évfordulóján kapott további 40 millió is erre megy majd el. A tervek szerint év végére lesz mozgatható állapotban: a hosszanti oldalai alá öntött betonárokban 330 méterrel eltolva egyszerűen a 4-es blokk köré illesztik. Azt remélik, hogy a következő 100 évre megoldást jelent.

Pripjaty bejárata Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

Az erőmű miatt a környékre települt munkások számára felhúzott szocialista mintavárosban valaha 50 ezren éltek. A baleset után mindenkit evakuáltak, ma a katasztrófaturisták zarándokhelye.

Hoteltorzó Pripjaty elvadult főterén Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

Hotel Polisszja, nyersfordításban erdei hotel. Nem tudni, hogy az egykor színaszfalt főtérhez ez a név hogy illett, de az összhang most már megvan.

Elvtársak parlagon Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

Az egykori Energetik Kultúrpalota bejárata fölött az SZKP Politbüró tagjainak portréja sorakozott, a párt 27., 1986. február–márciusi kongresszusának tiszteletére. Némelyikük nem bírta a gyűrődést.

A város nem kívánt jelképe Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

A főtér mögötti vidámparkot nem sokkal a baleset előtt fejezték be, és a 86-os munka ünnepén a dolgozók is birtokba vehették volna.

Lenint magára hagyták Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

A város közepén futó, mára növénylepte sétányokon lépten-nyomon előbújnak efféle oszlopok.

Ezt nyugodtan hátrahagyták Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

1981. április 2-ai Pravda egy elhagyatott panellakásban, Leonyid Brezsnyevvel a címlapon. A lapindító cikk a Szovjetunió legfelsőbb tanácsának üléséről tudósít. Az erőmű robbanása után a helyieknek néhány órájuk maradt, hogy összeszedjék a legszükségesebbeket.

Esszencia Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

Kommunista címer és atom: Pripjaty egykor volt lényege.

Vége a tanításnak Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

A pripjatyi általános iskolában ma is hegyekben állnak a tankönyvek meg füzetek, az ehhez hasonló időkapszulákkal. Ez éppen azt hirdeti, hogy „a kisdobosok Lenin unokái”.

Merülés Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

Műugrótorony és medence az egykori pripjatyi uszodában. A létesítményben tornaterem is van, amit a baleset után egy ideig a likvidátorok használtak.

Puskin a rengetegben Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

Gázmaszkok hátrahagyva Pripjaty középiskolájában. Állítólag a fosztogatók halmozták fel őket itt.

Aki nem megy sehova Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

88 évesen negyedmagával lakik a zóna déli részén fekvő, egykor 680 lelkes Opacsicsi faluban Maria Szovkuta.

Az anyaföld az anyaföld. A sugárzás nem fog az ukrán nemzeten”

– ezért tért vissza, az evakuálás utáni tavasszal. Ő is szamoszel, ahogy az önként, de illegálisan visszatelepülőket az ukrán köznyelv hívja. Kijevben élő lánya néha meglátogatja. Ezen és a pedánsan rendben tartott kiskerten kívül máshonnan nem kerül ennivaló az asztalra. Tej sincs a háznál – Maria valaha a kolhoz tehenészetében dolgozott –, úgyhogy a közelgő (ortodox) húsvétkor kalács sem lesz.

Opacsicsi-külső Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

Ide már nincs, aki visszatérjen. A tulajdonos házaspár férfi tagja 2005-ben meghalt, feleségét három éve vitték el a gyerekek. Azóta fosztogatók járják a szellemházat. Már csak a lassú pusztulás van hátra. Ahogy a zóna nagy részén.