A bombázópilóták beszámolója

Egy titkos közép-ázsiai bázison nyilatkozhattak az újságíróknak a vasárnap éjjel végrehajtott támadások résztvevői voltak. A pilóták elmondták érzéseiket, és egytől egyig kifejezték, hogy büszkék arra, amit tettek.

Csak a keresztnevükön és a becenevükön szólították azokat a pilótákat, akik az Afganisztán elleni légi csapásról nyilatkoztak a sajtónak egy titkos közép-ázsiai bázison. A vezetéknevük mellett arról sem beszélhettek, hogy mit találtak el. Azt is megtiltották nekik, hogy részleteket áruljanak el, például az általuk használt lövegekről, vagy hogy milyen messzire repültek, és hol állomásoznak. De arról beszélhettek, hogy hogyan érezték magukat.

"Mi mind amerikaiak vagyunk" - mondta Vinnie, egy B1-es repülő bombázótisztje "Önkéntesként szolgáljuk a hazánkat" - közölte Woodstock, egy B52-es bombázó pilótája, akinek most készült friss festés a gépére.

Egy pilótapáros arról számolt be, hogy tűz alá vették őket, de nem árult el részleteket. "Több kihívással és bevetéssel kellett szembenéznünk a gyakorlatok alatt" - mondta Vinnie, aki családjának ajánlotta tettét. Nagyapja harcolt a második világháborúban, édesapja pedig Vietnamban volt katona. Arra a kérdésre, hogy mi történt a gépen az első bomba ledobása után, elmondta, hogy sem ő, sem a legénység nem igazán kommentálta. "Túl sok egyéb problémánk volt, ami miatt aggódnunk kellett, nem volt idő az érzelmekre. Csak tettük a dolgunkat, és továbbmentünk" - mondta a riportereknek.

"Mi erre a napra készültünk, és gyakoroltunk" - mondta Woodstock. "Akkor arra a pillanatra gondoltam, amikor átvettem a megbízást. Majd arra a biztonságra, amit saját kötelékünk ad. Az történt, amit gyakoroltunk, és minden tökéletesen sikerült."

Doc, egy B52-es gép radarkezelője közölte: "Az elnök és az emberek számítottak ránk, és arra, hogy jól dolgozunk az éjjel. Kaptunk egy rövid eligazítást, aztán elindultunk, és azt tettük, amit minden nap."

Chummer egy tanker pilótája, ő tankolja fel repülés közben a gépeket. A katonai csapásról szólva elmondta, hogy a szeptember 11-ei terrortámadás óta nem az volt a kérdés, hogy lesz-e, vagy nem, hanem az, hogy mikor.