Bush elnök augusztusban kért Donald Rumsfeld védelmi minisztertől konkrétabb terveket. A Fehér Ház szóvivője a hét végén megerősítette a találkozó hírét s még hozzáfűzte: az elnöknek vannak már opciói, de még semmilyen döntést nem hozott.
A The New York Times értesülése szerint a támadást a Pentagon mindegyik forgatókönyve B-2-es bombázók bevetésével indítaná, hogy ezer kilogrammos, műholdvezérlésű bunkerromboló bombákkal kiiktassák az iraki parancsnoki-vezénylési központokat és a légvédelmet, s a kommunikációs vonalak elvágásával elszigeteljék Szaddám Huszeint Bagdadban az ország többi részétől és parancsnokaitól. A légi műveletekkel párhuzamosan tengerészgyalogosok és katonák tízezrei fejlődnének fel Kuvaitból és esetleg más térségbeli országokból is.
A The Washington Post szerint a támadás rendkívül összpontosított és intenzív lenne, s jelentősen elütne az öbölháborútól. Nem lesz célpont az iraki infrastruktúra, sem az iraki közkatona, hanem a Szaddám Huszein hatalmát fenntartó emberek és intézményekre összpontosítanak. S az 1991-es háborúval ellentétben, amelyben öthetes légi előkészítés után lendültek támadásba a szárazföldi erők, most a légi és a szárazföldi hadművelet csaknem egyidejűleg zajlana. A támadás kezdetén bombázók, manőverező robotrepülőgépek és harci gépek százai mérnek légi csapásokat, hogy megsemmisítsék az iraki légvédelmet, a vegyi vagy biológiai fegyverek bevetésére használható rakétákat és repülőgépeket, majd az elnöki palotákat, az iraki diktátor testőrségét, katonai kommunikációs rendszereket, az elit Köztársasági Gárda alakulatait támadnák. Az első éjszaka 16 B-2-es bombázót vetnének be, vagyis csaknem valamennyit. Kiemelt célpont lenne a Bagdadtól 100 kilométerre északra levő Tikrit, Szaddám Huszein szülővárosa is.
A védelmi minisztérium januárt vagy februárt tartja a legalkalmasabb hónapnak a szárazföldi műveletekre, mivel a rövid nappalok az éjszakai harcban meglévő amerikai fölényt növelik, s a hűvösebb idő elviselhetővé teszi a vegyvédelmi ruha viselését, ami a melegebb hónapokban kínszenvedéssel járna.
Az elnök tanácsadói ezért a nyáron úgy döntöttek, hogy párhuzamosan kell kidolgozni a diplomáciai és a katonai stratégiát. Richard B. Myers tábornok, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke, helyettese, Peter Pace tábornok július óta számos találkozón vett részt a Fehér Házban Dick Cheney alelnökkel, Donald Rumsfeld védelmi miniszterrel, Condoleezza Rice nemzetbiztonsági tanácsadóval és Colin Powell külügyminiszterrel. A titkos tanácskozásokon vázolták fel először az elnök közgyűlési felszólalásának témáit és megvitatták a katonai opciókat is.
A terveket tovább csiszolják, miközben Bush elnök és kormánya a kongresszust és az Egyesült Nemzetek Szervezetét győzködi és sürgeti a katonai erő alkalmazásának a jóváhagyására. A The Washington Post szerint a védelmi miniszter Tommy Franks tábornokot abba az irányba terelgeti, hogy az inváziós erő kisebb és gyorsabb legyen, s nagyobb mértékben hagyatkozzon a különleges műveleti csoportokra, mint amilyennel a hagyományos katonai gondolkodás számolni szokott.