Az EU-tagállamok állam- és kormányfőinek tanácskozását 1974-ben nevezték el Európai Tanácsnak (ET). Nem azonos az EU-n kívüli Európa Tanáccsal, ami egy elsősorban emberi jogi nemzetközi szervezet (Magyarország is tagja), valamint az Európai Unió Tanácsával, a miniszterek tanácsa (Tanács) néven ismert EU-s döntéshozatali intézménnyel. Az ET nem egy állandóan működő intézmény, hanem az Unió legfontosabb politikai döntéshozó szerve. Rendszerint évente kétszer ülésezik, júniusban és decemberben, amikor a soros elnökséget betöltő állam megbízatása véget ér. Eddig a soros elnök volt a vendéglátó állam, de 2004-től azt tervezik, hogy az ET mindig Brüsszelben ül össze. Az időközi üléseket már eddig is ott tartották. A 15 tagú EU csúcstalálkozóinak szervezése sem volt könnyű feladat, de 2004-től már 25 állam delegációját kellene vendégül látni, ami túl nagy szervezési és anyagi terhet róna az éppen soros elnök államra.
Az ET hozza meg a legfontosabb döntéseket az integráció terén. A csatlakozási tárgyalásokat is a koppenhágai csúcson zárták le, ami egy hagyományos ET-ülés volt a dán elnökség végén. Ugyanakkor a testület iránymutató szerepet tölt be más politikai és gazdasági döntések esetében is. Önálló jogereje nincsen, az irányelvek és iránymutatások azonban olyan dokumentumok, amelyek alapján a miniszterek tanácsa és a Bizottság fontossági sorrendet állíthat fel, jogszabályokat alkot és végrehajt. Az ET konszenzussal, azaz minden résztvevő egyetértésével dönt. A testületnek jelentős érdekegyeztető szerep jut. Ha a Tanácsban a miniszterek nem tudnak megegyezni, az Európai Tanács az állam- és kormányfők részvételével már biztosan kompromisszumra jut. Az ET egyúttal bíráskodik is az Unió intézményei között. A testületnek az állami vezetők mellett tagja az Európai Bizottság elnöke is. Az ET munkáját a tanács készíti elő.