Finnország

Finnország az EU egyik sikertörténete. Az 1990-es évek elején meggyengült finn gazdaságot az információtechnológiai beruházások állították talpra. A távközlési ipar gyors fejlődésének köszönhetően mára az egyik legversenyképesebb ország lett a világon. Bár több vitája is volt az Unióval, a közösségi előírások betartásában élen jár. Finnország elsősorban a balti államok uniós felvételét támogatta.

Helsinki

Gazdasága az elmúlt tíz évben jelentős átalakuláson esett át, és az elmúlt években több szempontból is a világ élvonalába került. Egy nemzetközi gazdaságkutató cég felmérése szerint 2001-ben a harmadik legversenyképesebb ország volt a világon. Ezt nagyrészt a távközlési iparnak köszönheti az ország. Az EU-ban - Svédország után - itt költik a legtöbbet kutatásra és fejlesztésre, az összeg eléri az ország GDP-jének 3,6 százalékát. A fejlesztéseknek köszönhetően az elmúlt években, az oktatás színvonalát tekintve is a világ vezető országai közé került. Nemzetközi felmérések szerint Finnország a legkevésbé korrupt ország az egész világon.

A finn gazdaság az 1990-es évek elején visszaesett, amikor a szovjet piac összeomlott. A gazdaság átalakításának húzóerejét az információtechnológiai fejlesztések és beruházások jelentették, melyeket a finn kormány adókedvezményekkel ösztönzött. A korábban legjelentősebb finn gazdasági ágazat, a fakitermelés és papírgyártás a második helyre szorult vissza a telekommunikációs eszközök gyártása mögött. A technológiai fejlődés az egész finn társadalomra nagy hatást gyakorolt. Finnországban az egyik legmagasabb a rendszeres internethasználók aránya a világon, a mobiltelefon-előfizetések száma pedig már meghaladja a vezetékes vonalak számát. A legfontosabb finn exportcikkek az elektronikai készülékek, a papíripari termékek és a különböző kemikáliák.

Az egy főre jutó GDP Finnországban 24 300 euró, ami az uniós átlag 105 százaléka. Az infláció 2,6 százalék, a munkanélküliség ugyanakkor magas, 9,4 százalék. Az ország az Unió nettó befizetője. 300 millió euróval többet fizet be az EU kasszájába, mint amennyit támogatásokból visszakap.

Gazdasági életét nagymértékben befolyásolja a skandináv országok által létrehozott Északi Tanácsban való részvétel. Az Északi Tanács országai - Svédország, Norvégia, Finnország, Izland és Dánia - közös útlevelet használnak, állampolgáraik szabadon vállalhatnak munkát, és szabadon telepedhetnek le egymás országaiban.

Az EU egyik mintaállama több szempontból is. A finn törvényhozás szinte teljes egészében (98,5 százalékban) az uniós jogrendhez igazította saját gazdasági törvényeit. Az elmúlt években alig sértette meg az uniós szabályozásokat. 1998-ban az északi EU-tagok közül egyedüliként bevezette az eurót. Energiapiacát pedig teljes egészében megnyitotta az Unió többi tagállama előtt. Ennek ellenére az országnak több vitája is volt az Unióval az elmúlt években. Jelentős nézeteltérést okozott a közösség és a finn kormány között, hogy Finnország - az EU-val ellentétben - előnyben részesíti az atomenergiát más energiaforrásokkal szemben. Több uniós kritika érte az országot a távközlési verseny bizonyos egyenlőtlenségei miatt. Az Unió szabálysértési eljárást is indított ellene, mert megszegte a légi közlekedésre és áruszállításra vonatkozó uniós előírásokat.

Az Európai Monetáris Unióhoz történő csatlakozásról a finn parlament döntött 1998-ban. Az euró a finn márkát váltotta. A közös európai valuta bevezetése kismértékben hozzájárult az árak emelkedéséhez, mivel a finn pénzügyminisztérium kifejezetten arra kérte kereskedőit, hogy az árakat kerekítsék fel öt eurócentre, hogy ne kelljen a vásárlóknak az egy- és kétcentesekkel bajlódniuk.

A magas árak egyébként is jellemzőek a finn gazdaságra. Egy 2002-ben készült uniós felmérés szerint a finn árak átlagosan 21 százalékkal magasabbak az EU-ban lévőknél.

Az EU-bővítés társadalmi támogatottsága alacsony. Egy 2002 tavaszán készült uniós felmérés szerint mindössze a finnek 22 százaléka gondolja úgy, hogy az Unió legfontosabb feladata a bővítés. Ez a harmadik legalacsonyabb érték az EU-ban. Finnország leginkább a balti országok felvételét támogatta.

Nagyobb vitája a most csatlakozó országok közül csak Észtországgal és Szlovákiával volt az utóbbi években. A finn hajózási szakszervezet bejelentette, hogy bojkottálja azokat az észt hajókat, amelyeken túl alacsony a matrózok fizetése, mivel azok - a szakszervezet álláspontja szerint - a finn személy- és áruszállító hajók elől veszik el a megrendeléseket. Észtország a bejelentés után a finn áruk bojkottjával fenyegette meg Finnországot. Szlovákiával a roma menekültek ügye miatt került szembe. 1999-ben öt hónapra ideiglenes vízumkényszert vezetett be a finn kormány Szlovákiával szemben, mert több menekült roma csoport is az országban akart letelepedni.

Területe 337 000 négyzetkilométer, melynek háromnegyedét erdők borítják. Jelentős az ország természetes vízrendszere is. Több ezer kisebb-nagyobb tó található Finnországban. Az ország egy része az Északi-sarkkörön túl fekszik, ahol az év bizonyos időszakaiban 51 napon át nem kerül a látóhatár fölé a Nap, ezért állandó éjszaka van.

A lakosság száma 5 183 000 fő, melynek nagy többsége (93 százaléka) finn. Az egyetlen jelentős kisebbség nem etnikai, hanem nyelvi csoport. A svéd anyanyelvű finnek a lakosság 6 százalékát teszik ki.

Finnország köztársaság. A parlament (eduskunta) egykamarás. A 200 képviselőt négy évre választják. A miniszterelnök 1995 óta Paavo Lipponen, a Szociáldemokrata Párt elnöke. A legutóbbi választásokon, 1999-ben kilenc párt jutott be a parlamentbe. A finn kormány az elmúlt nyolc évben a politikai konszenzusra épült, így 1995 óta "szivárványkoalíció" irányítja az országot. Jelenleg a szociáldemokraták, a konzervatívok és kisebb baloldali pártok alkotják a kormánykoalíciót. A konszenzus ellenére kisebb nézeteltérések előfordulnak a kormányon belül. 2000-ben a konzervatívok kifogásai ellenére fogadta el a finn kormány az EU Ausztria ellen bevezetett büntetőintézkedéseit. Mivel azonban az Osztrák Szabadság Párt kormányra kerülése miatt bevezetett szankciókat a közvélemény is erősen bírálta, Lipponen folyamatosan a szankciók feloldását sürgette Brüsszelben. A kormánykoalíciónak eredetileg tagja volt a Zöld Párt is. A zöldek azonban 2002 májusában kiléptek a kormányból, mert a parlament jóváhagyta az ötödik finn atomerőmű megépítését.

A köztársasági elnököt hat évre választják, és legfeljebb két egymást követő cikluson keresztül töltheti be egy ember a tisztséget. Az elnök 2000 óta Tarja Halonen, aki megválasztása előtt a külügyi tárcát vezette. Halonent az elnökválasztási kampány során több bírálat is érte az Ausztria elleni szankciók elfogadása miatt. A szankciók bevezetése után Halonen támogatottsága három nap alatt 14 százalékkal csökkent, később azonban mégis ő kapta a szavazatok többségét.

A finn törzsek által lakott területeket az 1100-as években foglalták el a svéd hódítók. Finnország területe 1323-ban a Svéd Királyság része lett, majd 1808-ban az oroszok szállták meg. Az orosz megszállás idején lett a tartomány központja Helsinki.

Az 1890-es évek legvégén II. Miklós orosz cár meghirdette Finnország eloroszosításának politikáját. A köztársaságot 1919-ben kiáltották ki. 1939-ben Finnország semlegesnek nyilvánította magát, azonban a szovjet csapatok az év novemberében betörtek az országba. Ezzel kezdetét vette a téli háború, melynek végén, 1940-ben Moszkva megszerezte a finn területek 10 százalékát. 1944-ben a Vörös Hadsereg újra megszállta az országot, újabb finn területek kerültek szovjet fennhatóság alá, és a finn kormánynak több millió dolláros háborús kártérítést is fizetnie kellett a Szovjetuniónak. A két ország ellenségeskedését az 1947-ben megkötött békeszerződés zárta le.

Finnország 1955-ben belépett az ENSZ-be és az öt skandináv ország által alkotott Északi Tanácsba. 1973-ben kereskedelmi egyezményt kötött az Európai Gazdasági Közösséggel. Finnország a Szovjetunió összeomlása után, 1992-ben kérte felvételét az Európai Közösségbe. Az ország 1995-ben lett az EU tagja. 2001-ben belépett a Schengeni Egyezménybe.

Vissza a Tagok és jelöltek oldalra