Már olvasható az új EU-alkotmány eleje

Elsősorban az Unió terjeszkedésétől tartó britek részéről fogalmaztak meg fenntartásokat a jövendőbeli EU-alkotmány első 16 cikkelyének szövegtervezetével kapcsolatban, amit az Európai Konvent múlt heti plenáris ülésén tettek közzé. Az EU és a nemzeti hatáskörök elhatárolása a dokumentumban eléggé rugalmasnak tűnik ahhoz, hogy ne akassza meg a jövőben a közösségi jogosítványok bővítését. A Bruxinfo uniós hírügynökség tudósítása Brüsszelből.

Az Európai Konvent elnöksége csütörtökön az alkotmányozó testület plenáris ülése elé terjesztette a jövendő európai alkotmány első 16 cikkelyét. A kidolgozott cikkelyek azon a vázlaton alapulnak, amelyet még tavaly októberben állított össze az elnökség. Az októberi dokumentum már tartalmazott egy-két markáns elképzelést, alapgondolatot, amelyeket azóta a munkacsoportokban és plenáris üléseken folyó vitákon többé-kevésbé megerősítettek, így azok eléggé letisztázva kerültek bele a mostani papírba.

Hangsúly a kompetenciákon

A legfontosabbak: az Európai Unió hármas struktúráját fel kell számolni, ehelyett egy egységes jogi személyiséget kell létrehozni (negyedik cikkely). Garantálni kell a szubszidiaritás elvét, vagyis azt, hogy az egyes politikákat a lehetőségekhez képest minél alacsonyabb szinten kell megvalósítani (nyolcadik cikkely), és ennek biztosításába a nemzeti parlamenteket is be kell vonni.

A szubszidiaritásra és a kompetenciákra vonatkozó alapgondolatot most megerősíti és részletesen is kibontja az elnökség által kidolgozott alkotmányos szöveg. Elsősorban leszögezi, hogy az Unió csak azokon a területeken illetékes, amelyeket a tagállamok az alkotmányban explicite ráosztanak. Az úgynevezett "kizárólagos kompetenciák", vagyis azok a területek, amelyekben az EU egyedül jogosult működni, a következőek: a vámunió, a közös kereskedelempolitika, a monetáris politika (azon tagállamok számára, akik bevezették az eurót), az élő tengeri források megőrzése a közös halászati politikán keresztül, valamint bizonyos nemzetközi szerződések megkötése.

Az EU és a tagállamok megosztva felelnek a következő területekért: belső piac, bel- és igazságügy, mezőgazdaság és halászat, szállítás, transzeurópai hálózatok, energia, szociálpolitika, gazdasági és szociális kohézió, környezetvédelem, közegészségügy és fogyasztóvédelem. Az alkotmány leszögezi, hogy a szubszidiaritás elvét szem előtt tartva ilyen jellegű kérdésekben csak akkor léphet az Unió, ha azok természetüknél vagy méretüknél fogva nem menedzselhetők hatékonyan tagállami szinten. A papír külön kiemeli a gazdaságpolitikát, amelyben az EU-nak koordinációs szerepe van. A tagállamoknak saját gazdaságpolitikájukat a közös irányelvek figyelembevételével kell folytatniuk (tizenharmadik cikkely).

Változást jelent a hatáskörök eddigi megosztásához képest, hogy egyrészt a kereskedelmi politika teljes mértékben kizárólagos uniós kompetencia lenne, másrészt a tagállamokkal közösen gyakorolt hatáskörök között először jelenne meg az energiapolitika és a közegészségügy is. További uniós területszerzés tárgya lenne a sport és a betegségek, járványok, katasztrófák elleni védelem is. Ezeknél az EU az alkotmány szövegtervezete szerint támogató, kiegészítő szerepet játszana.

Kül- és biztonságpolitika

A közös kül- és biztonságpolitikát illetően az Unió feladata a politika meghatározása és végrehajtása, amely politikát "a tagállamok a hűség és szolidaritás szellemében aktívan és őszintén támogatni tartoznak". A tagállamok továbbá "tartózkodni kötelesek azoktól a [kül- és biztonságpolitikai] lépésektől, amelyek ellentétesek az Unió érdekeivel, vagy alááshatják annak eredményességét" (tizennegyedik cikkely). Ez a rész az, amelyik a leghamarabb váltott ki hatást a Konvent tagjaiban: egy euroszkeptikus brit képviselő azonnal közleményt adott ki, amelyben dörgő szavakban ítélte el az egész dokumentumot, mondván az egy "föderális szuperállam" felé mozdítja el az EU-t. Noha a CFPS-ról szóló megfogalmazás első pillantásra valóban erősnek tűnik, ez a cikkely valójában egy az egyben lett átemelve az 1993-ban elfogadott Maastrichti Szerződésből, tehát egyáltalán nem új.

Érdekes egyébként, hogy az alkotmány valóban tartalmazza a korábban - és bizonyos körökben még most is - majdhogynem illetlennek tekintett kifejezést ("föderális"): a majdani alaptörvény legelső cikkelye az Uniót úgy definiálja, amelyen belül a tagállamok bizonyos politikáikat összehangolják, más, közös ügyeket pedig "föderális alapon kezelnek".

Megjelenik az alkotmányban az Alapvető Jogok Chartája is, amely ezáltal jogilag kötelező érvényű lesz (ötödik cikkely). Az egyelőre nincsen tisztázva, hogy formálisan is az alkotmány része legyen-e a Charta, vagy csak kiegészítésként hozzácsatolják. Az alkotmány létrehozza és definiálja az uniós állampolgárságot is: eszerint mindenki automatikusan az Unió polgára lesz, ha valamelyik tagállamnak is polgára (hetedik cikkely). Ezzel bizonyos alapjogok járnak: az EU-polgárok szabadon költözködhetnek az Unió területén, bármelyik államban szavazhatnak és indulhatnak a helyi és európai választásokon, anyanyelvükön fordulhatnak az EU intézményeihez, és külterületen az összes tagállam diplomáciai védelmét élvezik. Ezek az alapjogok már a jelenleg érvényes alapszerződésben is benne foglaltatnak, az elnökség gyakorlatilag átemelte a cikkelyeket az alkotmányba.

Nincs utalás a vallásra

Teljesen kimaradt viszont az Istenre és a vallási örökségre való utalás. Mint ismeretes, nem egy tagállam, valamint maga II. János Pál pápa is sürgette a Konventet (a pápa még egy személyes találkozót is megszervezett Valéry Giscard D'Estaing elnökkel), hogy az EU "emlékezzen meg" eme örökségéről az alkotmányban. A Konvent-alelnöke, Giuliano Amato azzal indokolta ennek elhagyását, hogy az alkotmány csak olyan alapértékeket sorolhat fel, amelyekben valóban mindenki egyetért, és semmilyen tekintetben nem osztják meg a tagállamokat. Elemzők szerint a keresztény istenre való utalás nem csak a szekuláris európaiak nagy száma miatt, de azért is problémás lehetett volna, mert Európában ma 15 millió muszlim él, az egyik tagjelölt ország, Törökország, pedig szintén muszlim (államformáját tekintve pedig kőkeményen szekuláris). Az alapértékek között az alkotmány második cikkelyében ezért csak a következőket sorolták fel: az emberi méltóság tisztelete, a szabadság, a demokrácia, a jogrend, és az emberi jogok elismerése. Az Unió célja pedig a békés, toleráns, igazságos és szolidáris társadalom megteremtése.

Kritikák az elnökségnek

Az alkotmányt számos támadás érte már a Konvent csütörtöki plenáris ülésén, ami egyébként nem is ezzel a kérdéssel foglalkozott (hanem a szociális munkacsoport jelentésével). Sokan szemére vetették Valéry Giscard D'Estaing elnöknek, hogy túl kevés időt adott a Konvent tagjainak a módosító indítványok benyújtására: Giscard a most prezentált első 16 cikkelyt február 18-ig véglegesíteni akarja, ami mindössze másfél hetet ad a javaslatok benyújtására és megvitatására. Elnökségi indoklások szerint ennek az az oka, hogy több irányból is nyomás helyezedik a Konventre, hogy minél hamarabb fejezze be munkáját. Mások felvetették, hogy az elnökségi dokumentum számos olyan dolog felett nagyvonalúan elsiklik, amiket a munkacsoportok az elmúlt hónapok munkái során javasoltak. Giuliano Amato alelnök ugyanakkor mindenkit próbált megnyugtatni, hogy az alkotmány még távolról sem kész (még lesz egy második része is), számos területet a mostani papír alig érint.

Forrás: Bruxinfo