Az EU-tagállamok vétójoga ellen küzdenek

Üres formalitás helyett kemény vitát hozott az Európai Konvent utolsó előtti plenáris ülése. A küldöttek egy része követelte, hogy újabb területeken szüntesség meg a tagállamok vétójogát, azaz a teljes konszenzus helyett elég legyen a minősített töbség a döntésekhez. Most az elnökségen, és elsősorban a karmesteren, Valéry Giscard d'Estaing-en a sor, hogy eldöntse, a kért lényeges tartalmi módosítások beleférnek-e a tagállamok által Szalonikiben adott szűk mandátumba.

A nemzeti vétójog alkalmazási területének további szűkítése csupán technikai finomság, avagy kőkemény tartalmi kérdés? - erre a közel sem egyszerű kérdésre kell választ adnia az elkövetkező néhány napban az Európai Konvent elnökségének, amikor fontolóra veszi, hogy a múlt pénteki plenáris vita alapján milyen végső módosításokat eszközöljön az uniós alkotmánytervezet szövegében, annak is harmadik - uniós politikákról szóló részében.

A zavarba ejtő dilemmával azt követően szembesült Giscard d'Estaing és csapata, hogy a Konvent inkább formalitásnak szánt utolsó előtti ülésén a felszólalók döntő többsége további, érdemi változtatásokat sürgetett az alkotmánytervezet eddig hivatalosan még nem elkészült, harmadik részében. Az EU-tagállamok vezetői néhány hete Szalonikiben július 15-ig meghosszabbították a Konvent megbízatását, de csak a szükséges technikai pontosításokra adtak mandátumot. Ez azonban a vitafórum tagjainak nagy többségét nem akadályozta meg abban, hogy a minősített többségi döntések érdemi kiterjesztését sürgesse olyan területekre, mint a kül- és biztonságpolitika, a belső piac működését érintő közvetett adózási kérdések, bizonyos szociális témák és a diszkriminációellenes politika. ("Thuküdidész a nemzeti vétó korlátozását támogatná" - mondta nagy derültséget kiváltva Andrew Duff liberális küldött, utalva az alkotmánytervezet preambulumában idézett athéni történetíróra.) A nemzeti vétójog további szűkítésére tett kísérletek azokat az aggodalmakat tükrözik, hogy a 25 tagú Európai Uniót a működésképtelenség határára sodorhatja az egyhangú döntéshozatal elvének fenntartása. A kül- és biztonságpolitika és az adózás azonban olyan területek, ahol számos tagállam különösen kényes a szuverenitására.

Miközben az összeurópai zenekar karmestere, Valéry Giscard d'Estaing kevés szimpátiát mutatott az egyébként közel sem új követelések iránt, egyik helyettese Giuliano Amato hangosan azon morfondírozott, hogy milyen pro- és kontraérvek szólnak az állam- és kormányfőktől kapott mandátum túllépése mellett és ellen. Mert bár - véleménye szerint - a minősített többségi szavazás kétségkívül döntéstechnikai kérdés, mégsem tekinthető csupán annak. Hiszen az egyhangú döntések körének szűkítése közvetlen hatással van az intézmények közötti egyensúlyra, amennyiben minden minősített többségi döntés automatikusan olyan kérdéssé válik, amelyről az Európai Parlament a tagállamokkal közösen dönthet. Amato ugyanakkor egyfajta kompromisszum lehetőségét felvillantva, nyitva hagyta a lehetőséget azelőtt, hogy például ott, ahol senki sem emel politikai kifogást, a Konvent a tagállamoktól kapott mandátumán túlmerészkedve újabb területeken szűkítse a vétójogot. Kérdéses persze, hogy a tagországok az ősszel induló kormányközi konferencián mennyire vennének figyelembe ilyen utolsó percben történt módosításokat, amelyek úgymond a "játékidő" letelte után kerültek be a szövegbe. Érdekes egyébként, hogy Giscard elismerte, a belső piaccal összefüggő adózási kérdésekben jómaga is támogatná a minősített többségi szavazás bevezetését.

Giscard elnökre nagy nyomás nehezedik, hogy legalább néhány kérdésben engedjen, hiszen a Konvent "négytagú" mezőnyéből hárman - a nemzeti parlamentek képviselői, az Európai Parlament küldöttei és az Európai Bizottság - szinte kórusban követelték a módosítást. A saját dolguk megnehezítésében nem érdekelt kormányok ugyanakkor többnyire fékeztek, noha hitelességüket gyengítette, hogy több számukra kényes kérdésben ők is megpróbálták megváltoztatni a már kikiáltott konszenzust. Joschka Fischer német külügyminiszter más német nemzetiségű küldöttek támogatásával például amellett érvelt, hogy a tagállamok a jövőben is egyhangú döntést hozhassanak a bevándorlók munkaerőpiachoz való hozzáférését érintő ügyekben. A Konventben ülő francia képviselők viszont amellett tették le a garast, hogy a kulturális és audiovizuális területet érintő nemzetközi kereskedelmi egyezményeket továbbra is egyhangú döntéssel lehessen jóváhagyni. A Peter Haint helyettesítő Scotland of Asthal bárónő a plenáris ülésen szívós, de olykor magányos harcot vívott a vétójog szűkítésére felesküdött kollégáival. A briteknek van a legtöbb féltenivalójuk: a kül- és biztonságpolitikában, a közös védelmi politikában, az adózásnál, a szociális kérdésekben és a büntetőjogban a legkisebb engedményt is elképzelhetetlennek tartják a minősített többségi döntések javára.

Ezzel együtt a Konvent tagjainak döntő többsége egyetértett azzal, hogy több területen indokolt lenne az egyhangú döntéshozatal további szűkítése. Eszerint a következő esetekben kellene kiterjeszteni a minősített többségi döntéseket:

- A kül- és biztonságpolitikánál, amennyiben a leendő külügyminiszter az Európai Bizottsággal egyetértésben terjeszt elő javaslatot.

- A belső piac működése szempontjából fontos közvetett adófajták esetében, illetve/vagy a csalásokkal és adóelkerüléssel összefüggő kérdésekben.

- A szociális politikánál a munkavállalók érdekvédelmét érintő ügyekben, de mindenekelőtt a szociális kedvezmények átmenthetőségének kérdésében, ha a polgárok egy másik EU-tagállamban vállalnak munkát (ennek lehetősége egyébként benne van a szövegtervezetben, Nagy-Britannia tiltakozása ellenére).

- A diszkriminációellenes lépések elfogadásánál.

Forrás: Bruxinfo - Brüsszel