Az EU-tagállamok vétójoga ellen küzdenek

Üres formalitás helyett kemény vitát hozott az Európai Konvent utolsó előtti plenáris ülése. A küldöttek egy része követelte, hogy újabb területeken szüntesség meg a tagállamok vétójogát, azaz a teljes konszenzus helyett elég legyen a minősített töbség a döntésekhez. Most az elnökségen, és elsősorban a karmesteren, Valéry Giscard d'Estaing-en a sor, hogy eldöntse, a kért lényeges tartalmi módosítások beleférnek-e a tagállamok által Szalonikiben adott szűk mandátumba.

A nemzeti vétójog alkalmazási területének szűkítése mellett több más ponton is kihívás érte az alkotmánytervezet uniós politikákról szóló harmadik részét. A Konvent múlt pénteki plenáris ülésén felszólalók közül jónéhányan síkra szálltak azért, hogy az egységes valutában osztozó tagállamok nagyobb önállóságot élvezzenek az őket érintő döntésekben. Ezúttal első ízben bontakozott részletekbe menő vita a leendő EU-külügyminisztert támogató "európai külszolgálat" mibenlétéről, és a közérdekű szolgáltatások státuszáról, valamint a javasolt európai főügyész tisztségéről is összecsaptak az érvek.

A "gazdasági kormányzás" - a nemzetek feletti intézmények és a tagállamok gazdaságpolitikai együttműködése - visszatérően az egyik legellentmondásosabb témának bizonyult az Európai Konvent munkája során. Annyira, hogy a témát kibontó munkacsoport korábban nem tudott konszenzusra jutni a kérdésben. A véleménykülönbségek meglétét alátámasztandó, a pénteki ülésen számos képviselő sürgette, hogy az alkotmányos szerződés a jelenlegi szövegtervezetnél markánsabb hatásköröket adjon az egységes valutában osztozó EU-tagállamok pénzügyminisztereinek az őket érintő kérdésekben. "Az euróval rendelkező államok kezét nem köthetik meg a többiek" - hangsúlyozta Olivier Duhamel francia EP-képviselő.

Forrás: Bruxinfo - Brüsszel

Az eurócsoport jelenleg informális keretek között találkozik. Az alkotmányban egy, a szerződéshez csatolt jegyzőkönyv formájában hivatalosan is elismernék az Eurócsoport létezését. A gyakorlatban azonban ez nem jelentene két különböző pénzügyminiszteri testületet. A Konvent elnöksége elsősorban a brit érzékenység miatt inkább azt javasolta, hogy a hivatalos döntéseket továbbra is az EU pénzügyminiszteri tanácsában (Ecofinben) hozzák meg, de az egységes valutával fizető országok pénzügyminiszterei - a többiek jelenlétében - kiegészítő intézkedéseket hozhassanak a gazdaságpolitikai orientáció, a költségvetési fegyelem és egymás ellenőrzésének kérdésében. Ez a megoldás Magyarország számára is a legelfogadhatóbbnak tűnik. Az Eurócsoport ugyanakkor két évre szóló mandátummal elnököt is választhatna az alkotmánytervezet szerint, egyértelműen azt sugallva, hogy a Bizottság helyett az elnök beszélne az eurózóna nevében a nemzetközi porondon.

Elsősorban az eurótérséget alkotó országok küldötteinek erőteljes nyomására Valéry Giscard d'Estaing közölte, hogy az elnökség a hét elején még egyszer áttekinti az erre a részre vonatkozó szöveget.

Európai főügyész

Ugyancsak élénk vitát váltott ki az európai főügyészi poszt, amelynek létrehozására - a Tanács egyhangú döntésével és az Európai Parlament jóváhagyásával - lehetőséget teremt az alkotmánytervezet. Az európai főügyészség a határokon átnyúló bűncselekményekben, valamint az Uniót pénzügyileg megkárosító ügyekben lenne illetékes. Joschka Fischer német külügyminiszter és Gijs de Vries holland kormányképviselő kevesli a főügyészségnek szánt hatásköröket, miközben mások mellett a brit, az ír és az észt kormány küldötte ellene van egy ilyen intézmény létrehozásának.

Európai diplomáciai szolgálat

Ami az európai külügyi szolgálatot ("külső akciókért felelős európai szolgálat") illeti, amelyre a jövendőbeli EU-külügyminiszter támaszkodhat majd a munkája során, elsősorban ennek összetétele és az Európai Bizottsághoz való viszonya képezi a vita tárgyát. Arról már egyetértés van, hogy nem lesz új bürokrácia, hanem a Bizottság, a Tanács- titkárság már meglévő állományából és tagállami diplomatákból áll majd fel a szolgálat. Elmar Brok, a kereszténydemokrata EP-frakció szószólója fontosnak nevezte, hogy az európai szolgálat az Európai Bizottság kebelében működjön, miközben a Tanácshoz is lojális legyen. Lamberto Dini, a nemzeti parlamenti képviselők nevében szorgalmazta, hogy az új szervezet ne legyen független a Bizottságtól. Joschka Fischer szerint a szolgálat a Bizottság "adminisztratív fennhatósága" és az Európai Parlament költségvetési ellenőrzése alatt állna. Óvott attól, hogy elhúzzák a létrehozását, mert enélkül a külügyminiszter úgymond "páncél nélküli teknős lenne". (Nem hivatalosan Joschka Fischert tekintik a külügyminiszteri poszt egyik fő várományosának).

A közérdekű szolgáltatások

Időnként szenvedélyes vitát generált az alkotmánytervezetnek az a része is, amely az Unió és a tagállamok feladatává tenné a közérdekű szolgáltatások jó működésének biztosítását (ellenőrzését), "olyan gazdasági és pénzügyi elvek alapján és feltételek mellett, amelyek lehetővé teszik funkcióik ellátását. Az európai törvény határozza meg ezeket az elveket és a kondíciókat". Scotland of Asthal bárónő, brit kormányképviselő e rész törlését kérte a szövegből. Hozzá hasonlóan Erwin Teufel a német Bundesrat képviselője és a svéd kormányképviselő is elutasította, hogy az Unió bármilyen kompetenciát kapjon ezen a területen. Valéry Giscard d’Estaing elnök azonban igyekezett megnyugtatni a kedélyeket, mondván, a cikkely csupán a közérdekű szolgáltatások létezését ismeri el és azt hivatott biztosítani, hogy a gazdasági és pénzügyi viszonyok a működésüket lehetővé tegyék.