Iránytű a kormányközi konferencia végjátékához

Az alábbiakban a Bruxinfo brüsszeli hírügynökség tételes összefoglalóját közöljük azokról a legfontosabb kérdésekről, amelyekről a Konvent-szöveg után - az abban foglaltak ellenére, esetleg annak ellentmondva - mindmáig vita folyik a tagországok között. Ezek egy részére kínál új megfogalmazást a most közzé tett olasz EU-elnökségi szöveg, egy részénél kitart a Konvent-verzió mellett, egyeseket egyáltalán nem érint. Elvben némely kérdéseknél nyugvópontra juthat a vita a pénteken kezdődő nápolyi külügyminiszteri találkozón, többségüknél azonban szakértők a decemberi, brüsszeli EU-csúcson várnak tényleges alkudozást és talán megállapodást.

1.) Döntéshozatali kérdések

Mi legyen a minősített többséghez szükséges szavazati küszöbszint? A mostani szöveg egyelőre meg sem említi. A Konvent által javasolt forgatókönyv a "kettős többséget" ajánlja, ami a tagországok abszolút többségét, valamint az EU-népesség minimum 60 százalékát kellene, hogy egyidejűleg magában foglalja. Az eddigieknél - valamint a Nizzai Szerződésnél is - sokkal népesség-arányosabb szavazati metódust az előbbihez képest befolyást vesztő Lengyelország és Spanyolország határozottan elveti. Magyarország azt szeretné, ha mindkét területen 60 százalék lenne a többségi küszöbszint.

Bővítsék-e azon témák körét, amelyeknél minősített többségi szavazással dönthetnek (vétójog további visszaszorítása)? A mostani szöveg (ld. külön cikk) nem javasol változtatást a Konvent-javaslathoz képest, amely eredetileg több tucat területen tartott ilyet elképzelhetőnek (Mindent, a kisebb jelentőségű kérdéseket is egybevetve körülbelül 50 esetben maradna fenn a nemzeti vétójog). Különböző tagországi ellenállás miatt szinte kizárt a vétójog eltörlése: az adózásban, a védelmi politikában, a szociálpolitikában (főként: társadalombiztosítás kapcsán), a bel- és igazságügyi együttműködés egyes területein, a kulturális politika kapcsán (francia védelem a francia nyelvű audiovizuális termékeknek).

Átlépési elv (Passerelle): lényege, hogy ha az Európai Tanács (EU állam- és kormányfők fóruma) ezt egyhangú szavazással jóváhagyja, úgy az adott témakör esetében attól kezdődően szintén minősített többségű szavazást alkalmazhatnak.

Milyen meghatározások alapján intézményesüljön az úgynevezett "strukturált együttműködés" (valamely területen szorosabb együttműködést óhajtó országok fokozottabb integrációjának a megengedése)? A Konvent szerint ehhez elegendő kellene, hogy legyen a tagországok harmadának az együttműködése (Magyarország a tagállamok felét tartaná szükségesnek). Külön vitatott terület: a "strukturált együttműködés" lehetővé tétele a védelmi politikában. (Milyen feltételekkel, mennyiben maradjon nyitott, mennyiben határozhatják meg a benne résztvevők a működési feltételeket, mennyiben legyen beleszólása működésére a tagországok összességének? Erre egyébként már kitér a mostani verzió -ld. külön írásunk)

Milyen mértékben bővüljön az Európai Parlament bevonása a döntéshozásba (A Konvent lehetővé tenné a - végső parlamenti egyetértést elengedhetetlenné tevő - úgynevezett "együttdöntési eljárás" kiterjesztését újabb témakörökre (köztük első ízben a közös agrárpiaci rendtartásról szóló döntésekre, de nem a közös agrárpolitika egészére). A pénzügyminiszterek tanácsa (ECOFIN) korábban úgy foglalt állást, hogy ne adják meg az Európai Parlamentnek a jogot, hogy elutasítsa az éves költségvetést, ha a tagállamok és az EP nem tudnak megegyezni az egyeztetési eljárás során. Azt is szorgalmazták, hogy a többéves pénzügyi időszak vitájában se adják meg az EP-nek az együttdöntési jogot, és ne vezessék be a minősített többségi szavazást 2013 után se, ahogy a Konvent javasolta. A november 25-i ECOFIN-ülésen a pénzügyminiszterek ugyanakkor visszakoztak.

2.) Európai Tanácsi munka

Legyen-e az Európai Tanácsnak állandó elnöke? (A Konvent szerint legyen: két és fél évre választanák, kizárólag az állam- és kormányfőket magába foglaló Európai Tanács munkájának szervezéséért lenne felelős. Mindeközben a Konvent azt is kimondatná, hogy az Európai Tanácsnak eztán sem lehet formális törvényalkotói jogköre, csak stratégiai, politikai iránymutató szerepe.)

Hogyan alakuljon az eddig a tagországok féléves rotációján alapuló elnökségi rendszer? (A Konvent szerint a különböző tárcák minisztereit magába foglaló szakminiszteri tanácsi formációk élén évenként "egyenlő rotációs elv" szerint cserélődő elnökök állnának, mindegyiknél más tagország képviseletében. Időközben teret nyert a "csoportos elnökség" elképzelése, amelynél a felmerült verziók szerint több tagország - három 18 hónapig, vagy négy 24 hónapig - látná el a soros elnöki teendőket. Kérdéses, hogy milyen mechanizmus alapján válogatnák össze az adott "csoport" tagjait? (Alapelv lehet: egyenlő hozzáférés esélyének elve, bizonyos földrajzi kritériumok figyelembe vételének elve). További kérdés: ki, hogyan láthatja el a koordinációt a különböző szaktanácsok között? Lehetséges válasz: a Tanács állandó stábbal bíró főtitkársága. A mostani elnökségi papír egy évre javasolja három ország csoportos elnökségét, amelyek között a koordinációt az Általános Ügyek Tanácsánál elnöki teendőket ellátó tagállam látná el (ld. alább).

Hogyan alakuljon az elnökség az Általános Ügyek Tanácsánál (általában külügyminisztereket magában foglaló, belső EU-ügyekről döntő testület)? A mostani elnökségi javaslat szerint az említett egy éves csoportos elnökségnél (ld. fentebb) ezt a formációt négy havonta mindig más ország venné át a csoporton belül.

Ki álljon a külügyminiszteri tanács élén? Az elsöprő többség szerint az EU közös "külügyminisztere". Egyes országok számára ez addig elfogadhatatlan, amíg ugyancsak ő az Európai Bizottság alelnöke is. (ld. még alább)

Legyen-e törvényalkotói tanács? (A szaktanácsok keretében felmerült törvényalkotói szándékok jogi szentesítése. Mára nyilvánvaló, hogy tagországi ellenállás miatt megbukott. A szaktárcák megőrizhetik a területükön a jogalkotást. Egyetlen hozadéka a felvetésnek, hogy abban viszont egyetértés látszik: valahányszor egy szaktárca törvényalkotói ülést folytat, ez nyilvános kell, hogy legyen.

3.) Az EU külügyminiszteréről

Általános hajlandóság mutatkozik arra, hogy a közös külpolitikai képviselő intézményét fenntartsák, sőt, erősítsék. Vitás kérdések:

Mi legyen a funkció neve? (Több tagország ellenzi a szerintük alapvetően nemzetállami, kormányzati ízű "miniszter" megnevezést, és helyette például a külügyek képviselője címet támogatná.)

Milyen mértékben legyen a tanácsi mandátum alapján működő közös képviselő beágyazódva az Európai Bizottságba? Lehet-e az utóbbi testület alelnöke? (A Konvent szerint lehetne, mivel a külpolitikai döntések amúgy is vegyes - tanácsi és bizottsági - hatáskörben kerülnek végrehajtásra. A tagországok egy része szerint intézményi bonyodalmakat vethet fel, ha a nemzetek feletti Bizottság alelnöke látna el egy személyben annyira markánsan kormányközi mandátumon alapuló megbízatást, mint a közös külügyek gondozása. (Az érvelés szerint ellentmondásos, ha ugyanaz a személy ül "az asztal két oldalán": bizottsági tagként a javaslat-tétel részese, tanácsi megbízatásában e javaslattal kapcsolatos döntéshozás részese.)

Ha a Bizottságban is tag, miként történhet esetleges visszahívása? Ha a Bizottság lemondani kényszerül, fel kell-e adnia a külügyek képviseletének funkcióját is? (A tagok többsége szerint nem: ő az alapvető mandátumát a Tanácstól kapja, a Bizottság lemondásával csupán az "egyik munkahelyét" veszítené el, de nem az alapmandátumot.)

Elnökölhet-e a külügyi tanács ülésein? A Konvent szerint - és egyelőre az olasz elnökségi javaslat szerint is - igen. Az említett tagországi kifogások szerint addig, amíg a Bizottságban alelnök - nem.

4.) Az Európai Bizottságról

Hogyan alakuljon az Európai Bizottság összetétele? (A Konvent szerint a Bizottságnak 2009. november 1-től csak 15 "szavazati jogú" tagja lehet - ezek személye "egyenlő rotáció" alapján rendszeresen változik -, miközben egy-egy "nem szavazó taggal" a többi tagállam is képviseltetheti magát. A tagállamok elsöprő többsége támadja ezt, és ragaszkodik hozzá, hogy valamennyi tagállam egyenlő jogosítványokkal rendelkező biztossal bírhasson. A mostani elnökségi szöveg előre bejelentetten megőrzi a Konvent-formulát, elismerve, hogy ezzel "jelentős számú tagország" nem ért egyet. Az előrelépés érdekében mindenesetre tovább tisztázza a Konvent-által elképzelt "szavazó" és "nem szavazó" biztosok jogállását, elismerve részvételüket a Bizottság valamennyi ülésén, valamint annak lehetőségét, hogy a testület elnöke akár fontos portfoliót is rájuk bízzon. (ld. külön cikkünk).