Több száz feketébe öltözött ember gyűlt össze a beszlani túszdráma áldozatainak sírjainál a hagyományos 40 napos gyász végeztével. A csecsen és ingus terroristák által elkövetet iskolai túszejtést követő vérengzésben, - a Moscow Times számítása szerint - a pénteken közzétett hivatalos adatoknál 14-gyel többen, 344-en haltak meg.
A gyász leteltét jelezve, az asszonyok lecserélték fekete fejkendőiket más sötét színűre, a férfiak pedig vizet, sört locsoltak ajándékként a friss, virágokkal feldíszített sírhantokra. Az 1. számú iskola körüli utcákban családok állítottak fel hosszú asztalokat és gyújtottak tábortüzeket, hogy elkészítések az ünnepi ételeket.
A gyász végeztével sokan attól tartanak, hogy az elkeseredett, keresztény oszétek véres bosszút állnak az Észak-Oszétiában élő muzulmán ingusokon. A terrortámadásban részt vevő 32 terroristát ugyanis Ingusföldön képezték ki, és többségük is ingus, illetve csecsen volt. Samil Baszajev, a támadásért felelősséget vállaló csecsen hadúr szerint a csoportból kilencen voltak ingusok.
Vezető szövetségi és helyi tisztviselők egyaránt nyugalomra szólítottak fel, ám a forrongó közvélemény egy része vért követel. "Megígérhetem, hogy erőszak lesz - közölte egy beszlani férfi, Ruszlán, aki szerint "az ingusok mind banditák". Az ingusok már a túszdráma idejétől fogva elkerülik az oszétek által lakott városrészeket.
A fenyegetés nyilvánvaló, az utcákat dühös szövegezésű falragaszok lepték el, amelyeken az követelik az oszétek, hogy az ingusok hagyják el a köztársaság területét, még mielőtt véget ér a gyász. A maradókat erőszakkal fenyegetik. A múlt hónapban még a vlagyikavkazi egyetemeken tanuló csecsen és ingus diákokat is hazaszállították, hogy megóvják őket a bosszútól.
Az erőszakra felkészültek az ingusok is. "Nem akarunk vérontást. De ha valaki fegyverrel a kezében közelít felénk, meghal" - idéz a Moscow Times egy határvárosban élő ingus férfit.
A hatóságok attól tartanak, hogy megismétlődik a területi viták miatt 1992 őszén kitört 10 napos oszét-ingus háború. Ekkor sok, Sztálin idején 1944-ben elűzött ingus próbált meg visszaköltözni egykori otthonába, amelyet azóta oszétek foglaltak el. Százak vesztették életüket, és ingusok ezreit üldözték el Észak-Oszétia keleti területeiről a harcokban. Jelenleg a 21 ezres észak-oszétiai ingus népesség közül ezrek élnek az ingus-oszét határon lévő nyomorúságos menekülttáborokban, akiket eddig is gyakran ért hátrányos megkülönböztetés és zaklatás, az iskolai túszdráma óta pedig halálos fenyegetések.
Egy humanitárius- és pénzsegélyek elosztásával foglalkozó bizottság azzal próbálja megelőzni az erőszakot, hogy a mostani kritikus napokban tucatjával keresik fel a tragédiában érintett családokat, akiknek ételeket és italokat adnak át. Csak kedden 41 családhoz látogattak el. Alan Boradzov újonnan kinevezett miniszterelnök Beszlan és a szigorúan őrzött Prigorodnyi kerület (ahol az 1992-es harcok voltak) között ingázik, arra kérve honfitársait, hogy ne álljanak bosszút az ingus családokon.
Murat Zjazikov ingus elnök ugyanakkor a sajtó rémhírkeltésének nevezi a várható erőszakról szóló híreket. Szerinte "az Észak-Kaukázus népei bölcsebbek lettek, sőt, belefáradtak a háborúskodásba".
Ezt támasztják alá azoknak a beszlaniaknak a nyilatkozatai is, akik az erőszak ellen szólnak. "Nagyon sok agresszió és harag van most az emberekben. A háború elért bennünket, és meg kell védenünk magunkat" - közölte egy beszlani lakos. Tajmuraz Gasszijev szerint azonban "ezt háború nélkül kell megoldanunk".
Így gondolkodik Kazbek Dzarasov volt túsz is, aki nem ismerte fel fiának összeégett holttestét a dráma végeztével: "Az azonnali megtorlás napjai elmúltak. Az emberek most sokkal inkább hajlandóak világosabban látni a dolgokat. Ha most harcba kezdünk, a támadás pszichopata kitervelői csak nevetnek majd rajtunk".