Egy Nobel-békedíjas terroristavezér életútja

Közel két hetes kórházi kezelés után csütörtök reggel meghalt Jasszer Arafat palesztin elnök. A 75 éves vezetőt az utolsó napokban már csak gépek tartották életben. Arafat családfáját állítólag egészen Mohamed prófétáig tudta visszavezetni, neki azonban csak egyetlen utódja volt, a kilencéves kislánya.

Jasszer Arafatról több legenda is született: már élete korai szakaszáról, így születési helyéről is eltérő adatok láttak napvilágot. Noha az egyiptomi Kairóban született (1929-ben) a hiteles nyilvántartások szerint, ő Jeruzsálem arab negyedét vallja és hirdeti szülőhelyéül. Apja köztiszteletben álló textilkereskedő volt, anyai ágon Fatimáig, Mohamed próféta lányáig vezeti vissza családfáját. 17 éves korában csatlakozott a zsidó állam megteremtése ellen harcoló fegyveres palesztin csoportokhoz, részt vett az arabok és zsidók közötti 1947-1948-as harcokban, majd az Izrael létrehozását követő 1948-as háborúban. Az izraeli győzelem után a tízgyermekes Arafat család is a palesztin menekültek sorsára jutott, és a Gázai övezetben talált ideiglenes otthonra.

Hamasz fegyveresek Gázában

Arafat a kairói műegyetemen építészmérnöki diplomát szerzett, majd katonatiszti akadémiát végzett, és az egyiptomi hadsereg hadnagyaként részt vett az 1956-os második arab-izraeli háborúban. Ezután Kuvaitban építészeti-műszaki vállalkozást alapított, megteremtve a későbbi el-Fatah anyagi bázisát. A szervezet, amelyet 1959-ben ifjú palesztin aktivistákkal hozott létre, 1964-ben indította el első fegyveres akcióját izraeli területen. (A világszerte ismert elnevezés, el-Fatah, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PFSZ) arab nevének visszafelé olvasott kezdőbetűiből állt össze, de ennek a szónak önálló jelentése is van: a Korán 48. szúrájának a címe, s nyitást, hódítást jelent.)

A munka- és hatalommániásnak tartott Arafat az el-Fatah teljhatalmú vezetője lett. Teljes ellenőrzése alatt tartotta a hadipénztárat, és embereket fizetett le, hogy csatlakozzanak hozzá. Mindenkinél többet tett viszont azért, hogy a palesztin kérdés a világpolitika napirendjén szerepeljen. Mivel az arab kormányok azonban nem nyújtottak igazán segítséget a palesztinoknak, ezért a PFSZ emberei, Arafat vezetésével fegyvert ragadtak, repülőgépeket térítettek el, és más erőszakos cselekményeket követtek el a 60-as, 70-es években.

Az 1970-es években gerillái belekeveredtek a libanoni polgárháborúba. Az ország déli részére összevont palesztin erők miatt Izrael 1982-ben megtámadta északi szomszédját, és elérte a PFSZ távozását. A palesztinok Jementől Tunéziáig szóródtak szét, ő maga - miután 1983 júniusában kiutasították Damaszkuszból - Tuniszba helyezte át a PFSZ székhelyét.