Forradalom is lehet a moldáv választásból

Az ukrán és a grúz példán felbuzdult ellenzék tüntetésekre készül a vasárnapi moldáviai választásra. A volt szovjet tagköztársaságban a posztkommunista korrupt vezetés hatalmon maradása a tét. Az ellenzék itt is talpig narancssárgában készül.

Moldova területe a 15. század végétől török, majd 1812-től orosz fennhatóság alatt állt. 1918-ban Románia magához csatolta Besszarábiát, a Dnyeszter keleti partján létrejött a Moldavai Autonóm Szovjet Szövetségi Köztársaság. 1940-ben a Szovjetunió megszállta Besszarábiát és Moldavai Szovjet Szocialista Köztársaság néven egyesítették a moldvai autonóm területtel.

A kétharmados moldovai román többségű államalakulat parlamentje 1991. május 23-án határozott a Moldovai Köztársaság elnevezés felvételéről, majd 1991. augusztus 27-én deklarálta a függetlenséget. A Dnyeszter menti ukrán-orosz tömb öt nappal később Dnyeszter menti Köztársaság néven nyilvánította ki elszakadását Moldovától, amit 1991. december 1-jén népszavazás erősített meg. A különválást véres összecsapások követték, végül 1994-ben Chisinau alkotmányban biztosított különleges autonómiát a Dnyeszter menti és a Gagauz Köztársaságnak. A 150 ezres török ajkú népcsoport belenyugodott a megoldásba, de a 750 ezres Dnyeszteren túli terület (Moszkva bátorításával) azóta is állami függetlenségre törekszik.

A Romániával való újraegyesülés szándéka kezdetben erős volt, de 1994 februárjában az első szabad, többpárti parlamenti választásokon a függetlenségpártiak jutottak kétharmados többséghez a Romániával való egyesülést szorgalmazó unionistákkal szemben, 1994. március 6-án pedig népszavazáson a szavazók 90 százaléka voksolt a függetlenség mellett. A legutóbbi, 2001. február 25-i választáson a kommunisták győztek, főként a gazdaság katasztrofális helyzete miatt.

A kommunista párt uralma előtt Moldovát példaként állították a FÁK országok elé, demokrácia tekintetében. A CMP 2001-es hatalomátvétele után azonban tartós egyeduralom kiépítésére törekszik. Törölték az ellenzéki kereszténydemokrata képviselők kiváltságait - amit csak fokozott nemzetközi nyomás hatására állítottak vissza; számos "engedetlen újságírót távolítottak el az állami rádióból és televízióból. Az állami közszolgálati médiát a kormányzat tartja ellenőrzése alatt, ugyanakkor a magánkézben lévő médiumokat nem tudták teljesen befolyásuk alá vonni. A nyomtatott sajtóban ugyanakkor ellenzéki dominancia figyelhető meg, a kormányellenes lapok a sajtópaletta 65, míg a kormánypártiak 35 százalékát uralják.