Jelenleg az uniós állampolgárok két százaléka él szülőhazáján kívül. Az Európai Bizottság legutóbbi, 5000 fős mintán elvégzett kutatása szerint 30 százalékuk a partnerük vagy a családjuk miatt költözött más országba, 24 százalékuk a jobb életkörülmények, míg 25 százalékuk valamilyen munka miatt. Az áttelepülők közül sokan korábban már éltek külföldön, gyakran valamelyik európai program, például az Erasmus segítségével.
Spanyolország az első számú célpontja az idősebb generációknak, akik jobb életkörülmények közt szeretnének élni, míg azok a fiatalok, akik munkát keresnek, elsősorban Nagy-Britanniába, Németországba mennek. Főként a középosztálybeli, szakképzett, magasabb végzettségű EU-polgárok települnek át más országba, ahol többnyire nem fizikai munkát végeznek, és további jellemzőjük, hogy általában pozitívan viszonyulnak az Unióhoz.
A munkából visszavonulókat leginkább Olaszország és Spanyolország vonzza, az áttelepülő nyugdíjasok általában a nagyvárosok helyett költöznek vidékre, míg a munka miatt váltók éppen fordítva: vidékről váltanak valamelyik nagyvárosra vagy fővárosra. A Németországba érkezők főként fizikai munkát vállalnak, míg valamilyen szellemi munkát keresve a legtöbben Angliába vándorolnak.
Azok, akik egy másik tagállamba költöznek, általában a helyi lakosságnál érdeklődőbbek a politika iránt, és az európai uniós választásokon is nagyobb számban vesznek részt. A spanyol elvándorlók mennek el leginkább szavazni, az olaszok a legkritikusabbak a szülőhazájuk politikai viszonyaival kapcsolatban, és a britek szeretnek leginkább részt venni nyilvános demonstrációkban. A más tagállamba áttelepülők többsége úgy gondolja, hogy lehet egyszerre mindkét, a származása szerinti országhoz és a választott lakóhelyéhez is kötődni.