A segélyektől is szenved Afrika

Újabb és újabb dollármilliárdokat költenek el a fejlett országok a szegények segítésére, a szubszaharai Afrika pedig kiemelt támogatásokat élvez. Egy tanulmány szerint azonban sok segélyező ország könyvelési trükkel tornázza fel segélypénzei arányát, miközben a valóságban az ígért összegek töredékét fektetik csak be. A segélyek ráadásul züllesztik és versenyhátrányba hozzák az afrikai gazdaságot, illetve a korrupt, a segélypénzeket lenyúló rezsimek fennmaradását és a bürokráciaépítést segítik. Miért nem jut egyről kettőre Afrika?

"A madár az égen száll, de eszét a földön tartja"
(afrikai közmondás)

"Kötve hiszem, hogy bármelyik politikai vezető azt gondolná, jól tesszük, amit teszünk. Az emberek azt gondolják, hogy éves bevételeink több százalékát, sőt, elképzelhető, hogy költségvetésünk negyedét is külföldi segélyekre fordítjuk, aztán meg sokkolva érzik magukat, amikor szembesülnek vele, hogy ez az egész nem éri el az 1 százalékot sem. Sokkolja őket, hogy Afrikában... csak 1 centet költünk el nemzeti vagyonunk minden 100 dollárjából. El sem tudják ezt hinni, pedig ez a sajnálatos helyzet" - fogalmazott a világ elmaradott országainak mai segélyezési politikája kapcsán Jeffrey Sachs, az ENSZ fejlesztési guruja. Pedig Sachs még nem is beszélt az elmaradott országok segélyezésének igazi árnyoldalairól.

Az Afrikának nyújtott pénzügyi támogatás legfőbb problémáira az Oxfam brit kutatóintézet júniusi jelentése hívja fel a figyelmet. A G8 júliusban esedékes szentpétervári ülésére összeállított dokumentum dicséri a Nemzetközi Valutaalap (IMF) lépését, mellyel idén januárban elengedték a 19 legszegényebb ország tartozását. Az Oxfam szerint azonban a nagyvonalú gesztus még csak az első lépés: újabb és újabb adósság-elengedésekre lesz szükség. Az adósság-elengedés szolgáltatott már pozitív példát: Ghánában például infrastrukturális fejlesztésekre költötték a törlesztőrészletek semmissé tételének köszönhetően megmaradt pénzeket.

Több ország ugyanakkor csak abban az esetben tud tenni bármit is nehéz helyzete ellen, ha minden fennálló tartozása alól mentesítik. Az Oxfam szerint 60 országnak lesz szüksége teljes adósság-elengedésre (afrikai országok mellett ide tartoznak az olyan eladósodott ázsiai államok, mint Banglades), ráadásul az adósság-elengedést ki kell terjeszteni: nem elég, ha csak a nagy pénzügyi alapok és egyes államok jótékonykodnak, a 60 legszegényebb országot minden adóssága alól mentesíteni kell (beleértve a regionális hitelintézeteknél felhalmozott tartozásokat is). Az összeget felmérni szinte lehetetlen, de a tavaly meghirdetett adósságtörlési akció során 70 milliárd dollárról mondtak le a fejlett országok.

Az adósság-elengedés ráadásul újabb problémákat szül - derül ki az Oxfam jelentéséből. A gleneagles-i G8-ülésen a legfejlettebb államok hozzájárultak, hogy a 2010-ig 50 milliárd dollárral növelik a szegény államok segélyezésére fordított pénzt. Az ENSZ szerint ennek a duplájára lenne szükség, hogy minden szegény ország tartani tudja az világszervezet fejlesztési tervét, a Millenium Development Goals-t. Arról nem is beszélve, hogy a megnövelt összeg is mindössze a fejlett országok nemzeti össztermékének 0,36 százalékát teszi majd ki, ez pedig alig a fele a 30 évvel ezelőtt, a szegény országok megsegítésére fordított összegnek.

Ráadásul a beígért 50 milliárdnak valójában csak a töredéke jelent új forrást, tényleges segítséget. Az OECD adatai szerint 2004 után, egy év alatt 37 százalékkal nőtt a szegény országok támogatására fordított pénz, ami hatalmas összeg, 21 milliárd dollár. A növekedés 80 százalékát azonban az iraki és nigériai adósság elengedése és segélyként való elkönyvelése jelentette, ami önmagában még nem jelent fejlesztéseket, befektetéseket. Mindössze csak annyit, hogy az adósságot elengedő országok apró könyvelési trükkel elérték, hogy kétszeresen is a nagyvonalú adományozó szerepébe kerüljenek.

További problémát jelent, hogy sok ország esetében a nagyösszegű és látványos adósság-elengedés gazdasági hasznossága elenyésző. Nigéria példájánál maradva, a fejlett országok 2005-06-ban elengedtek 18 milliárd dollárt az ország 35 milliárdos adósságából. A számítások szerint azonban a nigériai gazdaság csak 1 milliárd dollárt tud realizálni ebből az összegből, azt is csak húsz év alatt. Az adósság-elengedők azonban a teljes összeget segélyként számolják el.

Komoly problémát jelent ráadásul az is, hogy a kormányzati programok támogatására fordított segélyek táplálják a korrupciót. Az Afrikai Unió (AU) adatai szerint a kontinensen 148 milliárd dollár folyt el követhetetlenül, a korrupció különböző csatornáin. Az AU szerint ez Afrika teljes nemzeti össztermékének 25 százalékát teszi ki, ráadásul legalább ötödével felveri az élelmiszer-árakat, elriasztja a befektetőket és visszafogja a fejlesztéseket.

A probléma sok helyen érezteti hatását ma is. Nigerben például múlt héten váltotta le az államfő az oktatási és az egészségügyi minisztert, mert egy vizsgálatból kiderült, hogy részt vettek európai segélypénzek lenyúlásában. A 2000-2005-ig futó oktatásfejlesztési programra szánt pénzeket csapolták meg. Nem véletlen, hogy a segélyezéssel foglalkozó országok rengeteget költenek a kormányzati rendszerek megreformálására. Burundi legnagyobb pénzügyi támogatója az Európai Unió, amely épp júniusban követelte a burundi kormánytól, hogy indítson vizsgálatokat több mint 5 millió eurónyi segély elsikkasztása miatt.