A segélyektől is szenved Afrika

Újabb és újabb dollármilliárdokat költenek el a fejlett országok a szegények segítésére, a szubszaharai Afrika pedig kiemelt támogatásokat élvez. Egy tanulmány szerint azonban sok segélyező ország könyvelési trükkel tornázza fel segélypénzei arányát, miközben a valóságban az ígért összegek töredékét fektetik csak be. A segélyek ráadásul züllesztik és versenyhátrányba hozzák az afrikai gazdaságot, illetve a korrupt, a segélypénzeket lenyúló rezsimek fennmaradását és a bürokráciaépítést segítik. Miért nem jut egyről kettőre Afrika?

"Ha egy társunk bajba jut, szeretünk elképedni, de a segítség elől már elrejtőzünk."
(afrikai mondás)

Az esős évszak soha nem látott hevességgel mosta el azt az évet, a folyók szűknek találták medrüket. Minden vízben úszott, az állatok a hegyekbe menekültek. Az ár olyan gyorsan jött, hogy több állatot elnyelt, kivéve a szerencsés majmokat, amelyek híres gyorsaságukat kihasználva felkapaszkodtak a fák koronái közé - mesélik Tanzániában.

A történet szerint a majmok a fák koronái közül meglátták a vízben úszó halakat és rövid tanakodás után úgy döntöttek, kimentik őket a partra, mert a halaknak se kezük, se lábuk, hamar megfulladnak segítség nélkül, ezt bárki láthatja. Nagy nehezen kifogták a folyóból az összes halat, mindet a partra tették, majd így szóltak: "Megpróbáltak kicsúszni a kezeink közül, mert képtelenek voltak megérteni jószándékunkat. De amikor majd felébrednek, hálásak lesznek nagyon, hogy elhoztuk nekik a megváltást."

A meséhez hasonlóvá vált a világ legelmaradottabb térségének számító szubszaharai Afrika és a fejlett országok viszonya is. Folyamatosan pumpálják a segélyeket a szubszaharai országokba, egyre több az ígéret, a látványos akció, mégsem történik meg az évtizedek óta várt és rebesgetett áttörés, Afrika problémái nem enyhülnek. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a nagy lelkesedéssel ajánlgatott segítség és a megmentők (például a sokak szerint a Nobel-békedíjra szemérmetlenül nyomuló U2-énekes, Bono) lelkesedése és történelmi fordulatot ígérő lendülete csak a felszín, a fejlett világ optimizmusa mögött pedig valóban történelmi jelentőségű, de az eredeti ígéreteket jócskán alulmúló akciók és számító ügyeskedés rejlik.

A G8 (a világ 7 legfejlettebb ipari hatalmát és Oroszországot tömörítő szervezet) tavaly júliusi, gleneagles-i ülésén meghirdetett segélyezési reformok és Fekete-Afrika felzárkózását ígérő programok komoly problémákkal küzdenek. Az Oxfam brit segélyszervezet júniusi jelentése szerint a G8 tavalyi, nagy lelkesedéssel fogadott adósság-elengedő döntése és a tervezett fejlesztések számos eredményre vezettek egy év alatt, de ezeknél jóval drasztikusabb beavatkozásra van szükség akkor, ha a fejlett országok tényleg útját akarják állni Afrika lecsúszásának.

Az Oxfam az elmúlt év látványos eredményei között említi, hogy újabb egymillió ember számára vált elérhetővé az AIDS-terápia a legszegényebb országokban. Burundiban eltörölték az oktatási hozzájárulást, ami 300 ezer gyerek előtt nyitotta meg az iskolák kapuit. Egy év alatt ugyanakkor meghalt 500 ezer nő terhesség vagy szülés közben, 11 millió gyereket pedig a szegénység, valamilyen konfliktus vagy betegség emésztett el. Azaz, egy nőt vesztünk percenként és három másodpercenként egy gyereket, kizárólag a rossz körülmények miatt.