A segélyektől is szenved Afrika

Újabb és újabb dollármilliárdokat költenek el a fejlett országok a szegények segítésére, a szubszaharai Afrika pedig kiemelt támogatásokat élvez. Egy tanulmány szerint azonban sok segélyező ország könyvelési trükkel tornázza fel segélypénzei arányát, miközben a valóságban az ígért összegek töredékét fektetik csak be. A segélyek ráadásul züllesztik és versenyhátrányba hozzák az afrikai gazdaságot, illetve a korrupt, a segélypénzeket lenyúló rezsimek fennmaradását és a bürokráciaépítést segítik. Miért nem jut egyről kettőre Afrika?

"Valahol van valami jobb"
(afrikai mondás)

"Az Isten szerelmére, most már álljanak le" - mondta a Spiegelnek adott interjúban James Shikwati kenyai gazdasági szakértő az afrikai segélyezésről. Shikwati szerint meg kell értenie a világnak, hogy a segély önmagában nem elég, nem elsősorban pénzre, hanem új szemléletre van szüksége Afrikának és a fejlett országoknak is, mert a jelenlegi segélyezési politika döglött rendszerekbe pumpálja a dollármilliárdokat. "Pont olyan abszurd ez, mint ahogy hangzik: a fejlesztési segélyek is Afrika problémáinak okozói közé tartoznak" - fogalmazott.

A kontinens problémái sokrétűek, Afrika helyzetét legjobban talán a Tony Blair brit miniszterelnök vezetésével 2005 márciusában összeállított, Commission for Africa című tanulmány szemlélteti - a kép lesújtó. A születéskor várható élettartam Afrikában - ellentétben a világ többi részével, ahol jelentős javulás mutatkozott e tekintetben - tulajdonképpen stagnál az 1960-as évek közepe óta: mindössze 42-ről 46-ra nőtt, 1992-93 óta pedig enyhe, de folyamatos csökkenés állt be.

Több ország gazdaságát és társadalmát háborúk törték derékba. A szubszaharai Afrikában veszti életét a legtöbb ember valamilyen háborús konfliktus következtében. Évente csaknem 250 ezer ember hal erőszakos halált, az áldozatok száma nem csökken az 1980-as évek óta.

Beszédesek az egészségügyi adatok is. Az összes járvány negyede a Föld lakosságának 14 százalékát adó szubszaharai Afrikát sújtja, miközben a világ egészségügyi személyzetének csak 1,3 százaléka dolgozik itt. Rohamosan nő az AIDS miatt elárvuló gyerekek aránya, ami elérheti a 20 százalékot 2010-re.

"Az Afrikába ömlesztett milliárdok ellenére a kontinens szegény maradt" - állította Shikwati. Szerinte, "ha az iparosodott országok segíteni akarnak az afrikaiaknak, akkor végre fel kell hagyniuk ezzel a borzasztó segélyezéssel." A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy épp azokban az országokban alakultak ki a politikailag és gazdaságilag leginkább életképtelen és eltorzult rezsimek, ahová a legnagyobb összegű segélyek áramlottak. A segélyekből hatalmasra duzzasztott államapparátust tartanak fenn, a támogatások pedig a korrupció finanszírozására és az elégedetlenkedés elcsendesítésére használják. Shikwati szerint a kenyai példa beszédes: az AIDS megelőzésére fordított pénzek töredékét fektette be a kormány ténylegesen, a fennmaradó rész út közben elveszett.

Afrikában a legmagasabb az egy főre jutó segélyek mértéke, jelenleg 28 dollár. A segélyek gyengítik a helyi piacokat, visszafogják a termelést, ami Afrikában számos ponton érezteti hatását. Évek, évtizedek óta stagnál a GDP-növekedés a szubszaharai övezetben, ennek ellenére azonban több alapvető árucikk és szolgáltatás ára jóval magasabb, mint például Ázsiában. Afrika termékei sem vonzóak. Az 1900-as évek közepe óta folyamatosan csökken az afrikai export mértéke, a kiskereskedőket pedig, az egész világot figyelembe véve is kiugróan magas belső vámok nyomorítják.

"Minek kapjuk azt a hegyrakásnyi ruhát? Senki sem fagyoskodik itt. Viszont a szabóink elvesztik megélhetésüket. Ugyanolyan helyzetben vannak, mint a farmereink" - kesergett Shikwati. A segélyek gazdaságromboló hatását pedig az is mutatja, hogy Nigériában például egy évtized alatt harmadára, 57 ezerre csökkent a textiliparban dolgozók aránya. Szenvednek a farmerek is. A segélyeket küldő államok ugyanis saját piacaikon szerzik be azokat a terményeket és árucikkeket, amit afrikai felhasználásra szánnak. De nem versenyezhetnek az afrikai termelők az agyontámogatott európai és amerikai gazdák által előállított élelmiszer-alapanyagokkal sem.

A közvetlen segélyezés támogatói szerint azonban nem igaz, hogy a helyi piacok el tudnák tartani az országokat. A pénzügyi segélyeket nyújtó államok szerint ugyanis, ezekből olyan nagyszabású fejlesztéseket finanszírozhatnak a kormányok (iskolafejlesztés, egészségügyi átalakítás), amire máshogy nem lenne pénzük.

Shikwati szerint a helyzet mára annyira súlyossá vált, hogy "ha a Nyugat befagyasztja ezeket a kifizetéseket, a hétköznapi afrikaiak észre sem vennének semmit. Csak a hivatalnokokat érintené keményen az ügy." A jelenlegi helyzetben mégis az afrikai átlagemberek járnak a legrosszabbul. A kenyai szakember szerint a jelenlegi helyzet "nem függetlenségre, hanem koldulásra tanítja az afrikaiakat."

Sáling Gergő