Lehet, hogy provokatívnak hangzik, de nem annak szánom a kérdést. Az önök pártja miért nem szereti a magyarokat?
(Először nevet) Figyelem a magyarországi újságkivonatokat, és már olyan is elhangzott a magyar sajtóban, hogy Szlovákia nem szereti a hatszázezer magyart. Erre én meglepődtem. A szlovák-magyar kapcsolat nagyon bonyolult. Magyarország nyolcvan éve nem tud egyensúlyba kerülni az Osztrák-Magyar Monarchia széthullásával. Az, hogy ezzel a traumával a magyarok nem tudnak zöldágra vergődni, nyugtalanítja nemcsak a szlovákokat, hanem a románokat, a szerbeket és az ukránokat is. Az 1867-es kiegyezés után az asszimilációs politika nagyon mély nyomokat hagyott a szlovák népen, és az a félelemérzet bizonyítást nyert az 1938-as bécsi döntés (amikor visszacsatoltak Magyarországhoz csehszlovákiai területeket) után. Ennek kapcsán szeretnénk, ha a magyar fél elnézést kérne, hogy tiszta helyzetet teremthessünk. Úgy, mint ahogy az például megtörtént a lengyelek és a németek között.
Tehát bocsánatkérést várnak?
Valami ehhez hasonlót. Ezen kívül egy nyilatkozatot, hogy a legfelsőbb magyar vezetés nem fogja támogatni azokat a hangokat Magyarországon, amelyek próbálják elérni a határvonalak megváltoztatását. Nem hisszük, hogy tízmillió magyar irredenta lenne."
Az asszimilációs törekvések, amelyekre Rafaj utalt, nem is egyből 1867 után, hanem 1875, illetve Deák Ferenc 1876-os halála után kezdődtek, és elsősorban Tisza Kálmán nevéhez fűződtek. Bezárattak szlovák iskolákat, átírták magyarra a szlovák nyelvű táblákat, és elhangzottak durva kijelentések is magyar részről. Grünwald Béla alispán egyik elhíresült mondata volt például az, hogy "a szlovák ember hajlott háttal születik, mert szolga". Hivatalos bocsánatkérés ugyan nem történt ezekért az intézkedésekért és sértésekért, de magyar történészek vitatják, hogy párhuzamba lehet-e állítani a több mint száz éve történteket a mostani helyzettel. Több meghatározó magyar történész pedig kimondta azt is, hogy ez egy zsákutcába vezető, nacionalista korszak volt. Más kérdés, hogy ezzel mennyire vannak tisztában a történelem iránt kevésbé fogékony tömegek.
"Ön egyébként mit gondol általánosságban a magyarokról?
Ehhez nem szeretnék hozzászólni, de annyit tudnék mondani, hogy amikor az SNS bekerült a kormánykoalícióba, akkor bizonyos hisztérikus rohamokat lehetett tapasztalni. Ezeket valaki hátulról vagy alulról a háttérben támogatta. A lényeg az, hogy a gyakorlatban a rendőrségi szervek, a bíróság és az ügyészség nagyon keményen lépnek fel a rendbontásokkal, a magyarokat ért incidensekkel szemben. Azt viszont nem értem, hogy a magyarországi szervek úgy tettek, mintha nem történt volna semmi, amikor futballmeccseken megjelentek olyan magyar transzparensek, hogy bizonyos személyeket meg kell ölni, és hogy ti örökké a rabszolgáink lesztek. Mi hazafiaknak tartjuk magunkat, védjük a saját területünket, hazánkat és érdekeinket.
Zavarja, ha valaki egy nyilvános helyen vagy éppen egy boltban magyarul beszél?
Joguk van rá. Engem az zavarna, ha valaki hozzám szólna, és tudná, hogy beszélek szlovákul, de magyarul akarna velem beszélni. Ezt illetlenségnek tartanám. Pozsonyban egyébként több angolt lehet hallani, mint magyart."
Rafajt közben többször hívták telefonon, és ugyan eredetileg csak legfeljebb öt-hat kérdésre akart válaszolni, negyed óra elteltével sem tűnt úgy, mintha abba akarná hagyni. Igaz, valamilyen érthetetlen okból pár perc után megtiltotta, hogy több fényképet készítsünk róla. Kiderült egyébként, van magyar barátja, utoljára viszont a szocializmus idején járt Magyarországon. Mikor benyomásairól, tapasztalatairól kérdeztük, mégis egy szlovákiai példával válaszolt.
"Utaztunk a Balatonra és Komárom szlovákiai - akkor csehszlovákiai - oldalán bementünk egy boltba, ahol kalapot akartam venni magamnak. Akkor éreztem azt, amit másoktól is hallottam már: nem szívesen szolgálják ki azokat, akik szlovákul beszélnek. De ez egyedi eset volt, ebből nem kell ügyet csinálni. Voltam egyébként Budapesten is, nem volt semmi problémám."
Még az interjú előtt a parlament bejáratánál találkoztunk a Magyar Koalíció Pártja egyik elnökségi tagjával, A. Nagy Lászlóval, aki megjegyezte, Rafaj meglehetősen visszafogta magát az utóbbi hetekben, és elég mérsékelten viselkedik. Tolmácsunk pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy Ján Slota eltűnt a nyilvánosság elől, mióta kiéleződött a magyar-szlovák viszony, és többen őt tették ezért felelőssé.
Rafaj azonban kérdésünkre azt mondta, ez nem szándékos háttérbe vonulás, az pedig végképp nem igaz, hogy Slota felsőbb kérésre hallgatott volna el. Szerinte egyszerűen arról van szó, hogy épp most jött el a szabadságok és a pihenés ideje a fárasztó kampány és kormányalakítás után. Távozóban irodájából még megkérdeztük, hogy a parlamenti ülésteremben esetleg megtalálhatjuk-e Slotát, de Rafaj és egyik párttársa egymás szavába vágva válaszolta: "Nem, otthon van."
Pethő András
Fotó: Hajdú D. András