Ébredeznek a svédek az édes álomból

Mégsem unalmasak a svédek: a vasárnapi választást megelőző kampányt piszkos trükkök és keménykedések jellemezték, ráadásul eközben kockán forog a híres jóléti állam jövője is. Bár a svédek még mindig jobban élnek, mint a legtöbb európai ország lakói, hosszú távon ők is kénytelenek szembesülni súlyos problémákkal. A politikusok hajlamosak homokba dugni a fejüket.

A választás tétje ugyanakkor nagyobb annál, mint hogy a nyers stílusú szociáldemokrata vezér vagy pedig a nemtelen eszközök bevetésétől sem ódzkodó jobboldal szerez-e többséget. A fő kérdés az, hogy hosszú távon mi lesz a világszerte csodált és irigyelt svéd modellel. Egyre többen emlékeztetnek ugyanis arra, hogy a csillogó felszín alatt komoly problémák rejtőznek.

Az Economist brit hetilap például múlt heti számában terjedelmes elemzést közölt Svédországról, amelyben rámutatott gyenge pontjaira. Ezek között említi a munkaerőpiaci helyzetet. A hivatalos adatok ugyan rózsás képet festenek - 70 százalékos foglalkoztatottság, nagyjából 6 százalékos munkanélküliség -, ez a statitsztika azonban az Economist szerint csalóka. Nem számítják ugyanis a munkanélküliek közé például azokat, akik korai nyugdíjba kényszerülnek, és azokat sem, akik hosszú - már-már gyanúsan hosszú - ideje betegszabadságon vannak. A McKinsey Global Institute nevű elemző intézet idén kutatást végzett a svéd munkaerőoiacról, és arra jutott, hogy valójában a munkanélküliek aránya 15-17 százalék körül van.

Nem véletlen, hogy a választási kampányban is ez volt a fő téma. Az ellenzék hazugsággal vádolta a kormányt a szerinte eltorzított adatok miatt, és előállt saját munkahelyteremtő terveivel. A svéd vállalkozók érdekképviselete szerint is itt lenne az ideje tenni valamit, a szervezet ugyanis azt állítja: billeg a svéd modell, és hamarosan borulni fog. A szövetség azzal érvel, hogy a szakszervezetek túl erősek, különösebb nehézség nélkül sztrájkot tudnak szervezni, míg a cégek akár versenyképességük kárára is hajlandóak engedményeket tenni a konfliktusok elkerülése érdekében.

A feladat tehát a vállalkozói szervezet szerint ugyanaz, ami szerte Nyugat-Európában megfogalmazódott az utóbbi években: rugalmasabbá, dinamikusabbá kell tenni a munkaerőpiacot. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy lazább szabályok védenék a dolgozókat - magyarul könnyebben lehet őket kirúgni - és nagyobb teret kapna a táv- és a részmunka. Az Economist felhívja a figyelmet arra, hogy az állásteremtést az is nehezíti, hogy az adózási, illetve vállalkozási szabályok miatt alig alakulnak új cégek. A meglévő nagyobb vállalatok ugyan jól teljesítenek, de az 50 legnagyobb cég között csak egy olyan van, amelyet 1970 alapítottak.

Az Economist a gazdaság kudarcai között tartja számon azt is, hogy túl sokan dolgoznak az állami szektorban. Az összes foglalkoztatott 30 százaléka a közszférában keresi a kenyerét. Munkájuk hatékonyságát ugyan nehéz mérni, de a fejlett országokat tömörítő OECD kutatása szerint valahol a tagországok rangsorának alján kullognak. Ugyan egyre inkább terjednek a magán egészségügyi szolgáltatások, a szociáldemokraták alapjában véve ellenzik, hogy a közszolgáltatások magánkézbe kerüljenek - jegyzi meg érezhető rosszallással a piacbarát brit hetilap.

"Bizonyos mértékig minden svéd szociáldemokrata" - ezt furcsa mód nem Persson vagy valamelyik párttársa, hanem egy ellezéki politikus, a liberális Mauricio Rojas nyilatkozta az Economistnak. Márpedig ha ez így van, akkor az azt jelenti: ha valaki támadja a szociáldemokráciát és annak vívmányait, akkor azzal tulajdonképpen egész Svédország ellen indít támadást. A jobboldali ellenzék korábban beleesett ebbe a hibába, de most úgy tűnik, sikerült kikerülniük. A négy pártból álló szövetség vezéralakja, Fredrik Reinfeldt a róla írt portrék szerint Bill Clinton, Tony Blair és a brit konzervatívok új felfedezettje, David Cameron stílusában próbál politizálni: a középen állókat akarja megszólítani, egyúttal ötvözni a hagyományos jobb- és baloldali politikai sikeresnek tartott elemeit.

Tehát most már szó sincs arról, hogy a svéd jobboldal le akarná építeni a jóléti államot, bár azért tervez változtatásokat. Reinfeldt azt ígéri, hogy a legkevesebbet keresők számára csökkenti az adókat, és egyúttal megnyirbálja a munkanélküli segélyeket is. Szerinte ezekkel a lépésekkel lehet lökést adni a munkaerőpiacnak. Eközben a szociáldemokraták gyakorlatilag semmi újat nem ígérnek, csak azt, hogy folytatják az eddig megkezdett munkát. Az állásnélkülieknek járó segélyeket viszont még növelni is akarják, és meghagynák a terebélyes közszférát is.

Bárki is nyeri tehát a választást, gyökeres változásokra nem kell számítani, hosszabb távon azonban várhatóan kezdeni kell valamit a szakértők által felsorolt problémákkal. A svédeknek egyébként már elegük van abból, hogy mindenki az ő társadalmuk tökéletességéről beszél - jegyzi meg az Economist, amely idézi Carl Bildt korábbi svéd jobboldali miniszterelnököt, aki szerint a siker receptje egyébként is a következőkből áll: a finnek oktatási rendszere, az észtek adópolitikája, az izlandiak vállalkozási környezete, a svéd nagyvállalatok menedzselése, a dánok munkaerőpiaca és a norvégok olaja. A brit hetilap szerint tehát inkább érdemes az egyes elemeket átvenni, semmint egy másik országot másolni.

Pethő András