Vakmerő városok után kullog a fásult Budapest

London keményen fellép a légszennyezés ellen, Szöulban egy autópályát ástak fel, hogy egy kis levegőhöz és zöldhöz jusson a város, a rozsdásodó Bilbao bevállalt egy-két rendhagyó épületet, Bogotát pedig visszaadták a gyalogosoknak - a sokféle intézkedés célja mind ugyanaz volt: élhetőbb, frissebb, saját arccal rendelkező várost varázsolni a bűzös metropoliszokból, gyárvárosokból. Tartson velünk a világ öt nagyvárosába, amelyek polgármesterei feldúlták városaik korábbi életét egy kis pezsgésért cserébe, majd folytassa a képzelebeli utazást Budapestre, ahol tervek és ötletek szép számmal születnek, de az igazán vakmerő csodák még váratnak magukra.

A vakmerő ötlet: dugódíj a belvárosban

Biztos bukást jósoltak Ken Livingstone londoni polgármesternek, aki közel két évig tartó egyeztetést követően, 2003. február 17-én bevezette a dugó díjat (congestion charge), amelyet a belváros kijelölt övezetébe behajtó járműveknek kell kifizetniük, hogy így csökkentsék a várost megbénító közlekedési dugókat.

Miért?

A dugódíjnak - a polgármester szándéka szerint - egyszerre kellett csökkentenie a belvárosi forgalmat, és hozzájárulnia a buszhálózat fejlesztéséhez azzal, hogy a "drága belvárosi területet monopolizáló" autósok fizetnek az úthasználatért.

Nagy-Britannia útjai a legzsúfoltabbak közé tartoznak Európában, és a szigetországon belül London van a legrosszabb helyzetben. A londoni autósok vezetésre fordított idejének 50 százaléka dugóban várakozással telik. Minden reggel egy 25 sávos, zsúfolt autópályányi gépjármű igyekszik bejutni a belvárosba, és becslések szerint Londont minden héten 2-4 millió fontot (730 millió-1,6 milliárd forint) veszteség éri a dugók miatt.

Hogyan?

Hétköznap, a reggel 7-től 18 óráig tartó időszakban, a táblákkal és útfelfestéssel kijelölt, a zónahatáron minden utcában kamerákkal ellenőrzött övezetbe behajtáskor 8 fontot kell fizetni. Ezt előre, vagy még aznap az úthasználatot követően kell törleszteni. A díj fizetése alól mentesülnek, a taxik, buszok, motorok és kerékpárok. A díjfizetési zónát 2007-ben jelentősen kiterjesztették nyugati irányba.

Úgyse fog sikerülni

A 20 hónapos egyeztetés során szinte mindenki a pokolba kívánta Livingstone-t. Az autósok azért, mert úgy érezték újabb bőrt akarnak lenyúzni róluk, a szegényebb autósok azért, mert úgy érezték ők lesznek azok, akik a magas üzemanyagárak, és parkolási díjak mellett már nem bírják az extraköltséget. A zónában fekvő üzletek és kereskedők azért, mert szerintük jelentősen csökkent forgalmuk, a zónahatárt övező utak mellett lakók pedig forgalomnövekedéstől és újabb dugóktól tartottak. Mások pedig azért, mert nem tetszett nekik, hogy az alapvető szabadságjoguknak mondott autózás elve sérüljön.

Mégis?

A forgalom valóban jelentősen csökkent, a városháza szerint olyan szintre, "mint a tanítási szünetek idején". Az első időszakban annyira sikeres volt az elrettentés (30 százalékos forgalomcsökkenés a tervezett 10-15 százalékhoz képest), hogy az első évi bevételek elmaradtak a remélttől, amelyeket már előre elköltöttek az új csuklós buszokra. Ma, 2003-hoz képest csak 8 százalékkal kevesebb autó hajt az övezetbe, és a dugódíj árának emelkedésével a bevételek is nőttek. A rendszer azonban működik, a forgalom sebessége nőtt, ezt a zóna idei kiterjesztése is jelzi. Ken Livingstone-t 2004-ben pedig kényelmes többséggel, újraválasztották polgármesternek..