A megemlékezésen Michael Schudrich főrabbi mondott beszédet, hangsúlyozva: a felkelők tudták, hogy mindenképpen meg kell halniuk, hiszen pár száz rosszul felfegyverzett fiatal állt szemben egy hatalmas hadigépezettel. Csak a halál nemét választhatták meg, s ők úgy döntöttek, hogy inkább fegyverrel a kézben halnak hősi halált az egyenlőtlen küzdelemben, semhogy a nácik treblinkai megsemmisítő táborának gázkamráiban végezzék - mondta.
Mások között Marek Edelman, a felkelők utolsó túlélő parancsnoka koszorúzott az emlékműnél, s Kaczynski államfő is elhelyezte a megemlékezés virágait. Edelmannak néhány harcostársával együtt sikerült a város csatornarendszerén át elmenekülnie, de a felkelők túlnyomó többsége életét vesztette, s a gettó lakóinak zömét koncentrációs táborokba vitték a nácik.
1943. április 19-én tört ki a varsói gettólázadás, amikor világossá vált, hogy a nácik végleg fel akarják számolni a gettót, és minden lakóját el akarják hurcolni a treblinkai táborba. A felkelők több héten át (május 16-ig) ellenálltak a német hadsereg rohamainak. A németek csak úgy tudták megtörni ellenállásukat, hogy házról házra haladva felgyújtották az egész gettót.