A Sátánnak szól a halálra kövezett nők tragédiája

Egy iráni nő megmentéséért indított akciót az Amnesty International jogvédő szervezet. A nőt azzal vádolják, hogy megcsalta férjét, szeretőjét már halálra is kövezték. A több iszlám országban bevett gyakorlatnak számító halálra kövezés az áldozattal szembeni megvetést és a Sátán megtagadását fejezi ki. A kövezés gyakran igazi népünnepély, a törvények pedig még azt is előírják, hogy túl nagy követ nem szabad használni, nehogy hamar kilehelje a lelkét az áldozat.

Halálra kövezik Iránban azt a nőt, aki házasságtörést követ el, ugyanis az iráni törvények szerint a házastársi hűtlenségért halálbüntetés jár. Valószínűleg megkövezés vár a házasságtörő iráni Mokarrameh Ebrahimire is, akinek megmentéséért küzd az Amnesty Intrenational jogvédő szervezet.

A 43 éves házasságtörő iráni nőt és szeretőjét ("tettestársát"), Jafar Kianát eredetileg június 21-én kövezték volna halálra, de akkor nemzetközi nyomásra az iráni kormány elhalasztotta a kivégzéseket. Múlt csütörtökön azonban mégis halálra kövezték a férfit, ezért az Amnesty International egységes nemzetközi fellépést sürget, hiszen a két gyermekét 11 éve a börtönben nevelő nőt is kivégezhetik.

Az iráni büntető törvénykönyv részletesen szabályozza a megkövezés menetét: a 102-es bekezdés szerint a halálra kövezés esetén a férfiakat derékig, a nőket mellmagasságig homokba kell ásni, egy másik bekezdés pedig még arról is rendelkezik, hogy a halálraítélt megdobálására használt kövek nem lehetnek túl nagyok, nehogy egy-két dobás gyorsan végezzen az elítélttel. A dobálás addig tart, amíg az áldozat meg nem hal. A halálraítélt semmiképp sem menekülhet, mert ha a lyukból, ahová beásták, ki is tudna jönni, át kellene törnie a körülötte álló felbőszült kődobáló tömeg falát.

Bár az iráni törvények szerint mindkét házasságtörő félre ugyanazt a büntetést kell kiszabni, ugyanakkor több nőt ítélnek el, mint férfit, mert a terhesség ténye a megdönthetetlen bizonyíték arra, hogy a nő házasságtörést követett el - állítja az Amnesty. Férfiak esetében így gyakrabban előfordul, hogy futni hagyják őket.

A halálra kövezés Irán mellett számos iszlám országban (Afganisztán, Irak, Szaúd-Arábia, Szudán) érvényben van, egyes országokban is hasonlóan büntetik a házasságtörő nőket. Az Amnesty International becslése szerint Pakisztánban például naponta három nőt gyilkolnak meg "becsületbeli" okokból. Évente nők ezreit öntik le savval vagy égetik meg Nigériában, Pakisztánban és Bangladesben, ha a család férfitagjai úgy ítélik meg, hogy a nő nem tartotta tiszteletben a család és a férfi becsületét. Az Amnesty szerint előfordul, hogy az is elég ok a maradandó testi roncsolódást és gyakran halált okozó savtámadásra, ha a nő nem fiút szül, vagy éppen nincs kész időben az ebéd.

A halálra kövezést elítéli az ENSZ is. Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága kimondta, hogy a hűtlenséget és a paráználkodást bűncselekménynek tekinteni is ellentétes a nemzetközi emberi jogi normákkal. Az iszlám jog, a sária szerint nem csak a paráználkodásért jár halálbüntetés, hanem például két férfi közötti nemi érintkezésért, vagy az iszlámról más vallásra való áttérésért is.

Az iszlám országokban ezeknek a nyilvános kivégézéseknek - az elrettentésen túl - kifejezetten a megalázás a szándéka és célja. A bűnösnek éreznie kell, hogy az egész közösség megvetése kíséri őt a pokolba vezető úton. Ezért is fordul elő gyakran, hogy a kivégzéseket stadionokban vagy kifejezetten e célra épített nyilvános tereken rendezik.

A kövezést az különbözteti meg más kivégzési módszerektől, hogy ez az egyetlen kivégzési forma, amelyet a közösség maga gyakorol, a kikötözött bűnöst körbeállva a közösség tagjai dobálják meg. A kövezés gyakorlata már az ókori zsidóságnál is megvolt, emlékét pedig Jézus és a parázna asszony történetére utalva egy magyar szólásban is őrizzük - "az vesse rá az első követ".

Az iszlámban különös hangsúlyt ad a megkövezésnek, hogy a szertartással a közösség magát a Sátánt űzi el a köreiből. A Sátán megkövezése része a mekkai zarándoklatnak. Minden hívő Allah nevét kiáltozva hét követ dob a szent város, Mekka közelében húzódó Mína-völgyben a Sátánt jelképező három oszlopra annak jeleként, hogy megveti és elutasítja kísértéseit. A muszlim hite szerint az oszlopok azon a helyen állnak, ahol az ördög megjelent Ibrahim (Ábrahám) próféta és fia, Iszmail (Izmael) előtt.

A muszlimok a kövezés előtti napot mindig elmélkedéssel, az előest egy részét kövek gyűjtésével töltik. A próféta és kortársainak hagyományára, a szunnára is hivatkoznak a kövezéspártiak, amikor a házasságtörést halállal büntetik. A tetteit és mondásait megörökítő feljegyzések alapján Mohamed ugyanis elrendelte a megkövezést, ha a parázna személy házas volt.