Boszorkánynak kiáltják ki az éhező árvákat

Domingos Pedro csak 12 éves volt, amikor meghalt az apja. Hirtelen távozott az élők sorából, az orvosok nem értették, hogy mi vihette el a férfit. Nem úgy Domingos rokonai, akik boszorkánynak kiáltották ki, megkínozták, majdnem meg is ölték. Mindez Angolában történt, ahol egyáltalán nem ritka az ilyen eset.

Egész más a helyzet Uigében, ami nincs is messze a sikeres Mbanza Kongótól. Buja, zöld hegyek veszik körül a falut, ahol düledező vályogházban nyomorognak a családok, a lepusztult boltok falát lövedékek lyukasztották ki. Emilios Sumbelelo püspök szerint ezen a környéken egyre több gyereket üldöznek. "Nagyon gyakran előfordul. Tudom, hogy sok gyereket meg is ölnek".

A püspök működteti az egyetlen olyan menedéket, ahol befogadják ezeket a gyerekeket. Az épület nem nagyobb, mint három garázs. Harminckét fiú - köztük Domingos - húzza itt meg magát, lányokat nem fogadnak be. Július óta azonban elküldik az újonnan érkezőket, nincs már számukra hely. A fiúk mindannyian bántalmazásról, kiutasításról, félelemről számoltak be.

A 18 éves Saldanha David Gomes a nagynénjével élt 12 éves koráig, amikor megbetegedett, majd meghalt a nő hároméves lánya. Ezután pokol lett a fiú élete, nem kapott enni, a nagynénje minden éjszaka megkötözte a kezét és a lábát, attól tartva, hogy újabb áldozatot szed. Végül egy szomszéd figyelmeztette, hogy meneküljön el, különben meg fogják ölni. "Nem vagyok és nem voltam boszorkány, mégis el kellett menekülnöm" - idézi fel a szörnyűségeket.

A 6 éves Afonso García foglalta el az utolsó ágyat a szálláson júliusban. "Én döntöttem úgy, hogy idejövök, mert az apám nem szeretett és nem ettem minden nap" - magyarázta a kisfiú. Afonso anyja három éve halt meg, később apjával beköltöztek a mostohaanyjához. Antoinette Eduardo egyszer csak elkezdte gyanúsítgatni a fiút, hogy boszorkány, mert azt hallotta a szomszéd gyerekektől, hogy Afonso megevett egy borotvát. A nő azt is nagyon gyanúsnak tartotta, hogy "a fiú csak egyre és egyre soványabb lett, pedig rendesen kapott enni". A mostoha azt állította, hogy hosszas faggatás után a fiú elmesélte neki, hogy álmában egy férfi rokona meglátogatta, és azt követelte, hogy ölje meg egyik családtagját. Afonso tagadta, hogy bármikor is bevallott volna ilyesmit.

"Ha valakit megszállt a rossz lélek, én megmondom"

Ami ezután következett, az nagyon gyakori ilyen esetekben, a család felkeresett egy hagyományos gyógyítót. A gyógyító, a 30 éves Joao Ginga szőrmegalléros bőrdzsekit hord, és felépített, ahogy ő mondta, egy kórházat, valójában egy ablaktalan lyukról van szó. "Ha valakit megszállt a rossz lélek, én megmondom" - állította határozottan, miközben a kliensek kinn üldögéltek egy padon. "Évente ezer esetem van" - büszkélkedett Ginga. Ilyen forgalom mellett nem csoda, hogy a gyógyító nem emlékezett Afonsóra. Isabella Armando, a fiú nagynénje viszont tisztán emlékezett, hogy 270 dollárt, gyertyákat, parfümöt és babahintőport adtak a kuruzslónak. Ginga elmondott néhány rituálét, tett valami anyagot a kisfiú szemébe, ami olyan fájdalmat okozott, hogy hangos zokogásban tört ki, majd gyógyultnak nyilvánította. De Afonso apja és mostohaanyja nem hitt a gyógyulásban, elzavarták a háztól. "Sajnáltam és sajnálom most is őt, mert az utcán él. De félünk tőle"- magyarázta a mostoha.

Természetesen nem Ginga az egyetlen gyógyító a környéken. Sivi Munzemba más módszerrel űzi ki a gonoszt a gyerekekből: mindenféle növényeket dug az ánuszukba, leborotválja fejüket, és két hétre bezárja őket a házába.

Moises Samuel, a helyi tartományi gyermekvédelmi hivatal vezetője szerint nem csak a gyógyítók veszélyesek, hanem azok a egyházi jövendőmondók is, akik nyilvános ördögűzéseket tartanak, ezzel hatalmas tömegeket vonzanak még hétköznapokon is. Márpedig, ha egy gyereket boszorkánynak nyilvánítanak, még a rendőrség is elzavarja. Így járt Domigos is, aki egy egész napot lógott fejjel lefelé a gerendáról, a rendőrök hazaküldték, soha nem nyomoztak a nagybátyja után, holott ő uszította a feldühődött rokonokat a fiú ellen.

"Természetesen bűncselekmény történt. De mivel boszorkányságról volt szó, a rendőrség nem vállalt felelősséget" - magyarázta a helyzetet Bulio, a szomszéd falu vezetője, aki látta az eseményeket. A most 15 éves Domingos ragaszkodik hozzá, hogy csak azért vállalta magára a boszorkányságot, mert azt hitte, így megmenekülhet. De még az anyja, Maria Pedro se hisz neki. Maria Pedro persze rajong a legidősebb fiáért, büszke arra, hogy jól tanul, de nem hisz neki. "Igaznak kell lenni, bevallotta" - suttogta, miközben óvatosan szemmel tartotta a fiút kétszobás házában. Ennél a pontnál a fiú halkan kisétált a házból. Tíz perccel később kivörösödött arccal újra megjelent az ajtóban. "Anyám, ettől a naptól nem vagyok a fiad" - közölte zaklatottan. Maria Pedro pedig szó nélkül végignézte, ahogy a fia elment. "Nem értem, miért ilyen dühös Domingos" - mondta néhány perc múlva.