Szenvedélyesen védte az iraki lerohanást pénteki meghallgatásán Blair

Saját nyilatkozataiból bőven idézve, szenvedélyesen védte a Nagy-Britannia iraki háborúban való részvételről szóló döntését Tony Blair korábbi brit kormányfő. A politikust pénteken hallgatta meg a háborús döntés körülményeit vizsgáló bizottság. Blair közölte, ma is hisz abban, hogy jól döntött.

Tagadta Tony Blair korábbi brit miniszterelnök, hogy titkos alkut kötött volna annak idején az iraki háborúról George Bush akkori amerikai elnökkel. Blair erről az előtt a bizottság előtt beszélt, amelynek feladata, hogy kivizsgálja Nagy-Britannia háborúba lépésének körülményeit.

A John Chilcot vezette bizottság tavaly ősz óta folyó vizsgálata során számos korábbi brit vezetőt meghallgattak már. Az ő vallomásaik arra utaltak, hogy Blair és Bush már jóval azelőtt titkos alkut kötött egymással az Irak elleni támadásról, hogy arra a brit kormány és a parlament is rábólintott volna. Blair ezzel szemben azt állította, ilyenről nem volt szó.

"Amit mondtam - amit történetesen nem zárt ajtók mögött, hanem a nyilvánosság előtt mondtam -, az volt, hogy veletek vagyunk, és szembeszállunk ezzel a fenyegetéssel" - idézte a BBC. "Álláspontunkat nem titkoltam, ez egy nyílt álláspont volt." Szerinte Bush számára világos volt ekkor, hogy ha diplomáciai úton nem sikerül rendezni Irak helyzetét, akkor a britek mellette állnak akkor is, ha háborúra kerül a sor, de azt is mondta neki, hogy megérti, ha túl nehéz Nagy-Britannia számára a dolog.

Feszült légkör

A BBC szerint Blair szenvedélyesen érvelt a háborúba lépésről szóló döntés helyessége mellett, rengetegszer idézte saját beszédeit és nyilatkozatait a gyakran feszült hangulatú meghallgatáson: a nézők között ott ült számos Irakban elhunyt katona hozzátartozója, akik Blair egyes feleleteire csalódott morgással reagáltak

"Ez az egész nem egy hazugság vagy összeesküvés vagy megtévesztés. Ez egy döntés volt. És el kellett döntenem, hogy tekintetbe véve Szaddám dolgait, tekintetbe véve vegyi fegyveres támadásait, tekintetbe véve, hogy egymillió ember halálát okozta, tekintetbe véve, hogy tíz évig dacolt az ENSZ szankcióival, vállalhatjuk-e a kockázatot, hogy ez az ember újraindítsa tökmegpusztító fegyvereinek gyártását, vagy ez egy olyan kockázat, amelyet felelőtlenség vállalni" - kérdezte Blair.

Blair szerint ha akkor békén hagyták volna Szaddámot, akkor a britek és szövetségeseik később elvesztették volna hidegvérüket, hogy cselekedni tudjanak, és mára jóval nagyobb fenyegetést jelentene az iraki diktátor.

45 perc

Blair beszélt a hírhedté vált 45 perces állításáról is, amely szerint Szaddám 45 percen belül képes lett volna tömegpusztító fegyvereket bevetni, és amelyről később kiderült, hogy téves információkon alapult, mivel az iraki diktátor nem rendelkezett ilyen fegyverekkel. A politikus azt állította, hogy az állítás jelentőségét utólag fújták fel.

Szerinte, ha akkor megkérdezik, tisztázhatta volna, hogy az álltás a harctéren bevethető fegyverekre vonatkozott, nem rakétákra, és támogatta volna az erre vonatkozó "abszolút megerősített" titkosszolgálati összegzések nyilvánosságra hozását. Közölte, akkori tudomásuk szerint "vitán felül állt", hogy Irak fejleszti fegyveres erejét, ugyanakkor elismerte, hogy a dolgok annak ismeretében visszatekintve, hogy nem találtak Szaddámnál semmiféle tömegpusztító fegyvert, egészen más fényben tűnnek fel.

Azt állította, az utolsó pillanatig elkeseredetten kereste a probléma diplomáciai megoldását, de Franciaország és Oroszország megváltoztatták véleményüket, és nem egyeztek bele egy második ENSZ-határozatba. Szerinte azonban nem jelentett volna megoldást, ha több időt adnak az ENSZ fegyverellenőreinek - akik Szaddám fegyverprogramjait próbálták ekkoriban ellenőrizni -, mivel Irak egyáltalán nem működött együtt velük.

A BBC szerint Blair nagy igyekezettel bizonygatta, hogy az iraki rendszerváltás és a tömegpusztító fegyverek ügyét nem lehet külön kezelni, mivel azok összetartoznak. Azt mondta, hogy a tömegpusztító fegyverekkel rendelkező elnyomó rezsimek sokkal nagyobb fenyegetést jelentenek, mint a tömegpusztító fegyverekkel rendelkező, de jóindulatú államok.

Nem volt egyedül

A háború jogosságát illető kérdést a korábbi brit főügyészre hárította. Azt mondta, hogy Peter Goldsmith jogosnak találta a háború indítását, és "nem volt egyedül ezzel a véleményével a nemzetközi jogban, és nem tett volna így, ha nem hitt volna abban, hogy ez a helyes cselekedet".

Szerinte az Irakhoz fűződő amerikai és brit hozzáállás a 2001. szeptember 11-i támadások után változott meg, amelyet ő maga soha nem úgy értékelt, hogy Amerika elleni támadások, hanem "úgy vettem, hogy minket támadtak meg".

A hozzá intézett kérdések között szerepet, hogy vajon megfelelő volt-e a háború utáni tervezés, amire azt mondta, alapos volt, és hogy majdnem kudarcba fulladt az egész, azt az al-Kaida fegyveresei és Irán okozták. A meghallgatás péntek délután háromnegyed hatkor még tartott.

A vizsgálat kezdetéről és arról, hogy a korábbi meghallgatások alapján milyen kép rajzolódott ki Blair döntéséről, korábbi cikkünkben olvashat.