Hazátlan lett az orosz-amerikai kémbotrány kakukktojása

Bár éveken át küzdöttek jogvédők a szabadon engedéséért, végül a nyáron kirobbant orosz-amerikai kémbotrány eredményeként hagyhatta el a börtönt Igor Szutyagin, aki azonban nem tud őszintén örülni a szabadságának. Állítja, hogy soha nem kémkedett senkinek, és szerinte ezt még az őt rács mögé juttató titkosszolgálat emberei is elismerték. A megtört férfi most Londonban él, de barátai tanácsai ellenére haza akar menni Oroszországba.

Igor Szutyagin július 9-én érkezett meg Londonba egy váltás ruhával és háromezer dollárral a zsebében. A 45 éves, sovány és kopaszodó férfi előbb egy hotelben szállt meg, majd átköltözött egy barátjának ismerőséhez, de amúgy nincs senkije, és nem is érzi magát otthon a brit fővárosban. Nincs állása, a pénzt és a ruhadarabokat az amerikai hatóságoktól kapta, akik révén Oroszországból eljutott Londonba. Szutyagin ugyanis egyike volt annak a négy embernek, akiket Moszkva elengedett az Egyesült Államokban júniusban elfogott tíz orosz kémért cserébe.

Az Egyesült Államok igazságügyi minisztériuma június 28-án jelentette be, hogy őrizetbe vettek tíz embert, akiket azzal gyanúsítanak, hogy tiltott ügynöki tevékenységet végeztek Oroszország számára. Az évek óta az USA-ban élő gyanúsítottak az amerikai hatóságok szerint arra kaptak megbízást Moszkvától, hogy építsenek kapcsolatokat döntéshozó körökkel, a nyilvánosságra került nyomozati részletek alapján azonban ez csak mérsékelten sikerült, és nem is jutott a birtokukba igazán érzékeny vagy titkos információ. A legtöbb híradásban így egyfajta hidegháborús paródiaként beállított ügyet az amerikaiak és az oroszok is igyekeztek minél hamarabb lezárni, és alig két hét alatt megegyeztek egy szintén a régi időket idéző kémcserében.

Az Egyesült Államokban elfogott tíz gyanúsítottért cserébe az oroszok négy olyan embert engedtek el, akiket szintén kémkedés gyanújával tartottak fogva. Szutyagin kilóg a sorból. Nemcsak maga állítja, hogy soha nem kémkedett senkinek, de ezt közölték róla a szabadon engedését elintéző amerikaiak is. A külügyminisztérium kijelentette, hogy Szutyagin nem volt amerikai kém, és a New York Timesnak két korábbi kormányzat névtelenséget kérő tisztviselői is azt mondták, nem hiszik, hogy az orosz férfi az USA ügynöke lett volna.

Nyugati kapcsolatok és tekintélyes barátok

Az 1999-es letartóztatása előtt fegyverszakértőként egy moszkvai kutatóintézetben dolgozó Szutyaginnak voltak ugyanakkor befolyásos amerikai ismerősei, a kilencvenes években ugyanis ösztöndíjas volt a tekintélyes Stanford egyetemen, ahol többek között olyan tanárai voltak, mint Condoleezza Rice későbbi külügyminiszter és Michael McFaul, a jelenlegi elnök vezető Oroszország-szakértője. A nyugati kapcsolat megmaradt az ösztöndíj után is, később például az angliai Birminghamben részt vett egy konferencián, ahol találkozott az Alternative Futures nevű, oroszországi befektetésekhez tanácsokat adó cég képviselőivel.

Ez volt az a találkozás, amely végül elvezetett későbbi kálváriájához. A brit cég ugyanis felkérte, hogy készítsen számukra elemzéseket, és ezért havi ezer dollárt ajánlott, ami meghaladta Szutyagin kutatóintézeti fizetését. Oroszországban a kilencvenes évek vége a politikai változások időszaka volt: 1999-ben az egykor a KGB tisztjeként szolgáló Vlagyimir Putyin lett a miniszterelnök, aki igyekezett megerősíteni a Szovjetunió összeomlása után meggyengült orosz biztonsági erőket, köztük a titkosszolgálatokat. Az nem egyértelmű, hogy ezek a politikai folyamatok közvetlenül közrejátszottak-e Szutyagin történetében, de 1999 októberében a fegyverszakértőt árulással gyanúsították meg. A hatóságok azt állították, hogy az őt megbízó brit vállalkozás valójában az amerikai hírszerző ügynökség, a CIA fedőcége, és Szutyagin bizalmas katonai információkat adott át nekik.

Zavaros eljárás

A nyomozást a KGB utódja, az FSZB folytatta le, és Szutyagin már a gyanúsítás kezdetétől őrizetben volt. Először még úgy tűnt, hogy hamarosan szabadulhat, az ügy első bírája ugyanis megalapozatlannak minősítette a vádat. Az FSZB azonban nem hagyta annyiban, és kezdeményezésére új tárgyalás kezdődött, menet közben pedig az új bírót és az esküdteket is lecserélték. A harmadik bíró megtagadta, hogy az új esküdtszék dönthessen arról, a vádlott valóban titkos információkat juttatott el az amerikaiaknak, és 2004-ben lezárult tárgyaláson végül 15 év börtönre ítéltek Szutyagint.

Forrás: AFP

Címlapokra került mindenhol a kémbotrány

A férfi a szabadon engedése óta kerülte a nyilvánosságot, de a New York Timesnak adott egy hosszabb - a lap szerint összességében hétórás - interjút, amelyben már azt is tagadta, hogy bármilyen bizalmas információ valaha a birtokába jutott volna. Szutyagin két példát mondott a briteknek végzett munkára. Az egyik egy jelentés volt Oroszország úgynevezett korai jelzőrendszeréről, amelyhez állítása szerint olyan információkat használt fel, amelyek már előtte megjelentek a Washington Post című amerikai lapban. A másik példa pedig egy olyan elemzés volt, amely az új orosz katonai egységek létrehozásáról szólt, és Szutyagin szerint az ennek alapját szolgáló információk az orosz hadsereg hivatalos lapjából származtak.

"Igaz kafkai történet" - fogalmazott a férfi, aki abban már bizonytalanabbnak tűnt, hogy az őt megbízó brit cégnek lehetett-e kötődése a CIA-hez. "Nem vagyok elhárítási szakértő, úgyhogy nem tudom megmondani" - mondta, hozzátette azonban, hogy "vajon milyen hírszerző ügynökség az, amely olyan információk iránt érdeklődik, amelyek hat hónappal korábban megjelentek a Washington Postban".

Nemzetközi tiltakozás

A tárgyalás során ügyvédei is azzal érveltek, hogy Szutyagin már csak azért sem adhatott el titkokat, mert kutatóként nem rendelkezett semmilyen jogosítvánnyal, amely lehetővé tette volna számára a bizalmas információkhoz való hozzáférést. A perben nem sokra mentek ezzel az érveléssel, és nem hatotta meg az orosz hatóságokat az sem, hogy nemzetközi jogvédő szervezetek többször is kifogásolták a Szutyaginnal szembeni eljárást.

A Európa Tanács parlamenti közgyűlése 2007 áprilisában fogadott el egy határozatot, amely elítélte Oroszországot a bebörtönzött kutató és egy másik kémkedéssel vádolt férfi ügye miatt. A határozat szerint "erős jelei" vannak annak, hogy a Szutyagin elleni eljárás során nem tartották be a tisztességes tárgyalás követelményeit. Példaként említik, hogy a bírókat és az esküdteket többször indoklás nélkül lecserélték, és a védelemnek nem adtak lehetőséget arra, hogy kérdéseket tegyen fel azoknak a szakértőknek, akik nyilatkoztak a vád szerint az amerikaiaknak átadott információk titkosságáról. A tanács határozata szerint megkérdőjelezhető volt egyes szakértők függetlensége is.

Forrás: AFP

Putyin jelentős politikai változásokat hozott

Az Amnesty International jogvédő szervezet 2008-as jelentésében is megemlítik Szutyagint a "tisztességes tárgyalásokkal kapcsolatos aggodalmak" fejezetben. Egyrészt hivatkoznak az Európa Tanács 2007-es határozatára, másrészt elítélően megjegyzik, hogy három hónapra magánzárkában tartották a rabot, amiért állítólag mobiltelefont találtak nála. Szutyagin a New York Timesnak azt mondta, hogy az orosz hatóságok emberei nem hivatalosan elismerték neki, hogy alaptalanok voltak az ellene felhozott vádak. Egy nyomozó állítólag azt mondta neki, "persze, hogy tisztában vagyunk ezzel, de ha bevalljuk, és kiengedünk, akkor mi kerülünk rács mögé".

A szabadság ára

Az utóbbi éveket Szutyagin az Oroszország északi részén fekvő Arhangelszk régió egyik börtönében töltötte. Rabként egy járda építésén dolgozott, amikor a szünetben az egyik őr közölte vele, hogy szedje össze gyorsan a holmiját, mert el fogják szállítani. A moszkvai Lefertovo börtönbe vitték, ahol az igazgató irodájában három amerikai és két orosz tisztviselő fogadta, és közölte vele, hogy a két ország elnökei megállapodása értelmében szabadon fogják engedni. Szutyagin állítása szerint kezdetben ellenállt, a szabadságnak ugyanis az volt az ára, hogy kegyelmet kellett kérnie, ami tartalmazta azt, hogy bevallja bűnösségét. A New York Timesnak azt mondta, végül azért egyezett bele a dokumentum aláírásába, mert úgy érezte, nem képes irányítani a dolgok menetét, és "össze fog porladni" a nyomás alatt.

A Bécsben lezajlott fogolycsere után Szutyagint és egy másik oroszt Londonban kitettek az USA-ba tartó gépről. A férfi állítja, hogy ez nem az ő döntése volt, és az amerikai hatóságokkal azóta sincs semmilyen kapcsolata.

Naponta beszél telefonon feleségével, és egyre inkább úgy érzi, hogy haza szeretne menni Oroszországba. Van egy 18 és egy 20 éves lánya, akik a börtönévei alatt nőttek fel, és velük is szeretne több időt tölteni. Érvényes orosz útlevéllel rendelkezik, és a számára adott elnöki kegyelem azt jelenti, hogy szabadon hazatérhet. Ottani barátai azonban szinte kivétel nélkül azt tanácsolják neki, hogy inkább ne kockáztasson és ne menjen vissza Oroszországba. Szutyagin elszántnak tűnik ugyan, de a New York Timesnak adott interjújából az derül ki, hogy ő sem biztos abban, valóban otthon érezné magát ott. Szerinte az orosz társadalom egyre zártabb lett, és a börtönben töltött 11 év alatt az volt az érzése, hogy "azoknak adatott meg az igazi szabadság Oroszországban, akik rács mögött voltak".